Idén augusztusban harmadik éves a blog. (Juhú!) Szinte repül az idő, mintha csak tegnap lett volna, hogy megírtam az első posztot, akkor még egy magyar blogszolgáltatónál, most meg saját domainen ücsörgök és 2200 embernek írok. Gondoltam ebben a nagy szülinapi érzelmeskedésben leírom nektek hogyan kezdődött az én utam, bár beszéltem róla röviden a rádióban, igazából sosem írtam le egyben, úgy teljesen. 22:36 van, pokoli meleg, aludni nem tudok, úgyhogy inkább kigépelem magamból a történetet.

Türkiye, Türkiye!

Az én ázsiai utam a 2000-es évek elején kezdődött, a főiskolán, ahol a kollégiumi szobatársam egy unalmas délután során feltett egy Tarkan-kazettát. Persze mindenki ismerte akkor a "csókos dalt", amit aztán gyakorlatilag minden létező nyelven feldolgoztak. De ezen a kazettán nem a Şımarık (Elkényeztetett) volt az egyetlen dal, és amikor meghallottam az alábbi, Kış Güneşi (Téli napsugár) című dalt, azonnal tudtam, hogy nekem ezt a nyelvet meg kell tanulnom. Azóta is a zene és rajta keresztül a nyelv gyönyörű hangzása számomra mindig az az erő, ami miatt elkezdek egy új nyelvet tanulni.

https://www.youtube.com/watch?v=FE4gjUyOI6U

A nyelvet megtanultam, Tarkan-koncerten is jártam többször, éveken át voltam fanclub-vezető, szerveztem backstage-találkozót Tarkannal Bécsben, majd újabb éveken át az Eurovízión második helyezést elért maNga együttes rajongói klubjában voltam elnökségi tag, egyetlen külföldiként, segítettem nekik fellépni a Szigeten, voltam videoklip-forgatásukon Budapesten.

https://www.youtube.com/watch?v=fZYZPANBF6g

Kínai kalandok

A török vonal ma is erős az életemben, de miután a maNgával személyes nézetkülönbségek miatt elváltak útjaink, egy időre megcsömörlöttem a török zenészektől. Amikor a legnagyobb szükségem volt változásra, akkor jött Kína, egy Jet Li-film személyében. 2005 óta írok cikkeket a Wikipédiára, és ekkor, 2010-ben belebotlottam Jet alulfejlett szócikkébe, és elhatároztam, hogy ha már családi kedvenc a kungfufilm, akkor feljavítom. Szeretek alapos munkát végezni, így a szócikk megírásához minden filmjét megnéztem (yup, az összeset). Az egyik film, a Félelem nélkül végén felcsendült egy dal, Jay Chou előadásában, és én pislogtam, mint bornyú az új kapura. Ez tényleg kínai popzene lenne? Nem szeretjük bevallani, de mindannyian valamilyen szinten előítéletesek vagyunk más népekkel szemben, megvannak a berögzült elképzeléseink, sztereotípiáink. Nem szégyen ezt bevallani, hiszen az emberi elme legnagyobb tehetsége az, hogy képes tanulni: megtanulhatjuk félretenni az előítéleteinket. Egy szó mint száz, nagyon bejött nekem ez a kínai pop nevű dolog, és azonnal hatalmas rajongója is lettem Jay Chou munkásságának.

https://www.youtube.com/watch?v=wr-6wwt8RXk

Mindjárt be is iratkoztam a Byakuya Fansubs csoportba, ahol a mai napig is szoktam feliratozni dolgokat. Mindez úgy esett meg, hogy Jay Chou-fordításokat kerestem magyarul - és nem találtam. Írtam egy levelet a Byakuyának, hogy nagyon jókat fordítgatnak, de Jay miért nincs köztük? Mire Neji válaszolt, hogy nos, hát, nyugodtan pótolhatom a hiányt, ha szeretném. Szerettem. Közben persze jött a beiratkozás a Konfuciusz-intézetbe kínai tanfolyamra, és mire észbe kaptam, alapfokú nyelvvizsgával a zsebemben Tiencsinben találtam magam egy hónapos ösztöndíjjal.

[caption id="" align="aligncenter" width="500"] Ez én vagyok a nagyon szmogos Tiltott Városban 40 fokos hőségben.[/caption]

Jól sejtitek, a kínai nyelvhez Jay Chou adott nekem lökést. Az írásjegyekkel viszont nehezen boldogultam, és ez idegesített, mert én úgy szeretek tanulni, hogy olvasok és írok. Ezt pedig írásjegyek ismeretének hiányában nehéz kivitelezni.

Jönnek a koreaiak

És akkor jöttek a koreaiak. Először a Beast Sum (Lélegzet) című dala sétált velem szembe a Youtube-on, majd halálra röhögtem magam Taeyang I'll Be There című videóján, ami alá még valami csúnyát is kommenteltem, de már nem emlékszem mi volt az. Ők nem hagytak bennem nagy nyomot akkoriban. Aztán valami Rain nevű gyerek megverte Jay Chout a Time legbefolyásosabb személyisége választásán, és én dühösen kerestem rá a fickóra, hogy mégis ki ez?! Rain egy kis időre lekötött, de ettől még továbbra sem éreztem úgy, hogy nekem K-popot kéne hallgatnom, vagy koreaiul tanulnom. Még a kínai kiruccanásom alatt megnéztem a Boys Over Flowerst a kínai koliban esténként, mást úgyse lehetett csinálni, aztán kezembe került a Secret Garden nevű gyönyörűség, és készen voltam oda meg vissza. És akkor... akkor Byakuyás barátném Kiba kiposztolt egy paródiát, melyben a BIGBANG nevű együttes eljátssza a Secret Gardent, és én sírva röhögtem rajta. Onnantól kezdve nem volt megállás, naphosszat a Youtube-on legeltem és megnéztem mindent, de mindent, amit erről a bandáról találni lehetett...

https://www.youtube.com/watch?v=ohkX-Ig2pl0

Az út azonban nálam nem mindig fekete-fehér, ahogy Kibával folytatott beszélgetésem is bizonyítja. Napokkal a paródia megnézése előtt tanácsot kértem tőle. Egy cikkhez kellett nekem pár jóképű koreai csávó, de hát én csak ezt az Esős gyereket ismertem... Ő meg rávágta, BIGBANG, küldött linket. Megnéztem. És.... ez volt a reakcióm, idézem a csetünkből:

... de sajna nekem a big bang se zeneileg se pasianyagilag nem jön be... nekem valahogy túl extrém ... és csúnyák, ez van

Khm... Nos mint mondtam, nehéz leszokni az egyszeri videók alapján való ítélkezésről. Írd és mondd, 4 nappal ezen 2011 decemberi beszélgetést követően már tudtam, ki mikor született, mit reggelizett aznap, hány testvére van és le volt töltve a fél diszkográfia...

Innentől pedig már egyenes út vezetett a K-pop legbelső bugyraiba, s most, négy évvel később ezzel fekszek, ezzel kelek, koreai programokat szervezek, intenzíven tanulom a nyelvet (a kínai miatt ezt csak 2013-ban kezdtem el istenigazából), két blogot vezetek a témában és megírtam vagy 600 koreai témájú Wikipédia-szócikket.

Kalandos út vezetett idáig, és kíváncsi vagyok, vajon mit hoz majd a jövő? Azt sosem tudni, hiszen évekkel ezelőtt például az animéktől is elzárkóztam, erre pár napja sikerült megnéznem az első animémet, A vándorló palotát, és nagyon tetszett.... Talán mégsem kell elzárkózni dolgoktól, hiszen a világ annyi kincset rejt, és annyi új tudás, felfedezés vár.

A ti utatok hogy kezdődött?