A romantikus filmek többségével úgy vagyok, hogy édes, édes, de hát fikció. Ilyen pasik nem léteznek, ilyen szerelem nem létezhet, az egész csak mese habbal. Hát most jól megkaptam, és jól megkapja mindenki, aki megnézi ezt a filmet. A The 8-Year Engagement (japán címén 8-nengosi no hanajome: Kiszeki no dzsicuva) valós történetet dolgoz fel, Nakahara Hiszasi és felesége, Mai szívszorítóan gyönyörű, mesébe illő történetét. Készüljetek sok zsepivel, mert ez egy jó film, ráadásul remek színészi játékkal. Szató Takeru és Cucsija Tao igazán odatették magukat, alakításukat a Japán Filmakadémia díjára is jelölték (japán Oscarra). 

A film posztere bal oldalon; jobb oldalon a valódi házaspár

A történet

Igazából felesleges kitennem a spoilert, hiszen ez egy valós történet, amellyel akár mondjuk BoredPandán is összefuthatott bárki néhány éve, a média is lehozta a pár történetét, mielőtt film lett belőle. A történet teljes ismeretében is érdemes megnézni ezt a filmet. 

Hiszasi és Mai átlagos fiatalokként ismerkednek meg egy baráti összejövetelen és egymásba szeretnek. A fiú megkéri a lány kezét, aki igent mond. Pár hónappal az esküvő kitűzött dátuma előtt a lány furcsa tüneteket kezd produkálni, hallucinációk gyötrik, emlékezetkiesések és hisztérikus rohamok. A kórházban megállapítják, hogy petefészek-tumora van, és a teste antitestjei tévedésből az agyát támadták meg. A lány kómába esik, évekig nem ébred fel. Hiszasi mindezek ellenére kitart kedvese mellett, minden nap munka előtt a kórházban kezd, két órát utazik, hogy a lánnyal lehessen. Ápolja, s mikor a lány végre magához tér, segít neki a felépülésben, motorikus képességei visszaszerzésében. Csakhogy Mai egyáltalán nem emlékszik rá, ki ez a segítőkész férfi, semmilyen közös emlékük nem maradt meg benne. A lány nagyon igyekszik visszanyerni az emlékeit, mert hálás a férfinak a sok segítségért, de csak nem akar sikerülni.

Hiszasi végül úgy dönt, nem akarja, hogy a lány egész életében küszködjön azzal, hogy nem emlékszik a szerelmükre, és fájó  szívvel szakít vele. Mai egyik nap véletlenül betéved abba a házasságkötő terembe, ahol az esküvőjüket tervezték, és rádöbben, hogy a telefonja feloldó pinkódja az esküvőjük tervezett dátuma: március 17. A telefonban több száz MMS-üzenetet talál videókkal: Hiszasi minden egyes nap, amikor a lány kómában volt, rövid videoüzeneteket küldött a lány telefonjára, hogy dokumentálja neki a kiesett napokat. Mai újra beleszeret a férfiba, és végül összeházasodnak. A film itt ér véget, a valódi történet azonban azzal folytatódott, hogy a párnak nem sokkal később kisfia született. 

Értékelés

Mivel a film a pár életrajzi regényén alapul, így a történethez nincs különösebb hozzáfűzni valóm, hisz nem a képzelet szüleménye. Biztos vagyok benne, hogy egyes jeleneteket dramatizáltak, hogy filmszerűbb legyen, ezt minden játékfilm-feldolgozás megteszi.

Ne várjatok pörgős cselekményt, hisz ennek a sztorinak az érzelmek adják a mozgatórugóit. Azokból akad bőven, ráadásul szépen, valósághűen lefestve. Szató Takeru hihető a szerepében, nem viszi túlzásba a szerelmes hőst, ténylegesen valósnak érződnek a tettei, a mimikája. Azt szokták tartani, hogy a japán férfiak nem szavakkal fejezik ki az érzéseiket, és ez itt is jól megjelenik. Cucsija Tao is nagyon életszerű Mai szerepében, a kómás és felépülős jelenetekben is jól hozza a karaktert. A kémia köztük jól működik, el tudja hinni a néző, hogy ők ketten szerelmesek. A jelenetek, amikor Mai annyira nagyon igyekszik emlékezni, szívszorítóak. Hiszasi csendes szenvedése, amikor rádöbben, hogy a szeretett nő nem emlékszik rá egyáltalán - készítsétek elő a papírzsepiket. 

Ez egy nagyon szép film, szépen fényképezett, remek színészekkel. Érdemes rászánni egy estét a romantika kedvelőinek. 

Értékelés: 9/10  

Megnézhető: YouTube-on angol felirattal.