Október 15-én Bécsben a Gartenbaukino előtt már ácsorogtak az emberek, mire odaértünk. Nagyon kellett sietni, alig fél óránk volt átloholni abból az ötcsillagos szállodából, ahol interjút készítettem Yoshikivel, az X Japan együttes vezetőjével. (Az interjút a Sound of Japan oldalán lehet olvasni.) Még időben le tudtunk huppanni a helyünkre, és már kezdődött is a dokumentumfilm, melyet jórészt Yoshiki életéről forgattak.

A We Are X egy megrendítő alkotás, belenyúl az alanya lelkének legmélyebb bugyraiba, betekintést enged a sztármaszk mögé, miközben elmeséli egy nagyszerű együttes tragikus történetét, és nézők ezreinek segít küzdeni saját szerencsétlenségeikkel, saját balsorsukkal, fájdalmaikkal. A vetítést követő kérdezz-felelek alatt több rajongó is sírva mesélte, hogyan nyújtott nekik reményt ez az együttes, hogyan mentette meg őket az öngyilkosságtól Yoshiki zenéje, dalszövege, vagy épp az, ahogyan nyíltan beszél saját traumáiról, ahogy megmutatja, hogyan lehet túlélni, felállni, küzdeni a végsőkig, akkor is, amikor nagyon fáj - fizikailag és lelkileg egyaránt.

Az interjúnkban azt is említette a rocksztár, hogy a film nemzetközi bemutatója óta rengetegen keresik meg azzal, hogy ez a dokumentumfilm megmentette az életüket, reményt adott nekik és erőt. És hiszitek vagy sem, ez tényleg egy ilyen film, ez tényleg egy ilyen történet.

A Stephen Kijak (Stones in Exile, Backstreet Boys: Show ’Em What You’re Made Of) rendezte film keretes megoldással operál: a New York-i Madison Square Gardenben indít, ahol az X Japan első komoly amerikai koncertjét adja, mintegy 30 évvel a megalakulásuk után. Aztán lassan elkezd visszatekinteni a történet a kezdetekre: hogyan lesz egy törékeny, beteges, asztmás kisfiúból rebellis metáldobos, aki emberfeletti erővel dobol, hogy aztán csipkeruhában, vörös rúzsban szomorú dallamokat zongorázzon ugyanazon a színpadon, ahol percekkel korábban speed metált játszott. 

Kibontakozik az alaptragédia: Yoshiki 10 éves volt, mikor édesapja öngyilkos lett, és ő arra ment haza a nyári táborból, hogy az apja holtan fekszik a szobában. "Lehet, hogy nem voltam elég jó gyerek?" Egy kisgyereknek bizony átfut ilyesmi az agyán, talán apu azért ölte meg magát, mert rossz voltam? Nem szeretett eléggé? Nem voltam elég a boldogságához? Az amúgy is érzékeny lelkű, törékeny kisfiú pszichéjét alapjaiban rengette meg ez az élmény. Annak, hogy él és dolgozik még, egyetlen oka van: hogy rátalált a rockzenére. Együttest alapított, megerősítette magát testben és lélekben, miközben az X Japannel élő legenda lett Japánban. Elhangzik a filmben, hogy az X Japan nem egyszerűen csak felforgatta a japán rockszínteret, de hatással volt a társadalomra is, a szabadságérzetet hozta el a fiataloknak. Őrült külsejükkel trendet teremtettek: a visual keit.

Az 1980-as évek végén még X néven futó banda első stabil felállása balról jobbra: Taiji (basszusgitár), Pata (gitár), Yoshiki (dobok, zongora), Toshi (vokál), hide (gitár)

Yoshiki (balra) és Toshi, az énekes, karrierjük elején

A bombasztikus sikerek után azonban tragédiák sora sújtja az együttest és Yoshikit: Toshit, az énekest hatalmába keríti egy szekta, és az együttes feloszlik. Öt hónappal később gitárosuk, hide tragikus körülmények között meghal. Hide halála letaszítja Yoshikit a szakadék széléről, úgy érzi, nincs tovább. Az interjúnk során így nyilatkozott erről: 

hide halála után, nagyon szenvedtem, nem akartam élni, ugyanakkor megölni sem tudtam magam, mert apám önkezével vetett véget az életének. Nem tudtam, mit tegyek. Ugyanakkor sokan megpróbálták követni hidét, megpróbáltak meghalni. Úgy éreztem, meg kell állítanom őket. Létre kellett hoznom egy erősebb Yoshikit, aki azt mondhatja: „ne csináld ezt, gondolkodj pozitívan!”. Belül szenvedtem, meg akartam halni. Ezért kellett megalkotnom erős Yoshikit.

Ez az erő pedig életben tartja a reményvesztetten az X Japanre rátalált rajongókat is: megszólalnak a filmben is, depresszióval küzdő, öngyilkosságot fontolgató fiatalok, akiknek gyógyír lett a sebeire az X Japan zenéje. 

Yoshiki a mai napig is rengeteg mindennel küzd, számos fájdalom gyötri, dobolási stílusa miatt tönkre van a gerince, injekciókkal, fájdalomcsillapítókkal tudja csak végigcsinálni a koncerteket, egyik kezén nem érzi az ujjait, nemrég pedig mesterséges porckorongot ültettek a nyakába. Ennek ellenére egy percet sem pihen, küzd, megy tovább, újra bebizonyítva a világnak, hogy minden tényleg csak akaraterő kérdése, és történjék bármi, mindig fel lehet állni, nem szabad megfutamodni. 

A film a Madison Square Garden-beli koncerttel zárul, és a nézők úgy állhatnak fel a székükből, hogy nemcsak láttak egy többszörös díjnyertes, remek rockdokut, de magukkal is vihetik a mondanivalóját. Ez a film számos új rajongót szerzett az X Japannek és Yoshikinek, nem csoda. Én magam is azt tapasztaltam, hogy aki ismerősöm megnézte ezt a filmet, nagyon megérintette a történet. 

A film kapható blurayen és DVD-n, Magyarországon egyelőre nincs forgalomban, de rendelhető Amazonról.

Képek: Passion Pictures, X Japan Official