Szóval ez a poszt most semmiképpen se lesz objektív, de azért igyekszem majd rácsapni a kezemre, ha elszaladna velem a fangirl-kocsi. Az a helyzet, hogy mint azt régi olvasók jól tudják, imádom a különleges hangú énekeseket. Azokat, akiktől tátva marad a száj, akiknek a hangját nem lehet megunni. Mit ad isten, találtam egy újabb ilyen hozzáadandó énekest a csarnokomhoz, az X Japan vokálja, Toshi személyében. X Japanról már írtam én is, meg Fanni is (koncertbeszámolót), de ez a poszt most csak Toshié. Egyrészt mert egyszerűen szenzációs a vokálja, igazi "magashang-specialista" és mert nagyszerűen uralja a színpadot, annak ellenére, hogy pöttöm a termete. De hát tudjuk, kicsi a bölömbika, de nagyot tud szólni ;)
Hogy kerültem én ide?
Toshi élettörténete filmbe illő is lehetne akár. Egy álmos japán kisvárosban két gyerek felfedezi a Kiss zenéjét, és összebarátkozik, zenélni tanulnak, aztán rocksztárok lesznek. Na igen ám, de ez a kisfiú, akit Dejama Tosimicunak hívnak, nem igazán egy olyan ereszd-el-a-hajam rocksztár típus, mint barátja, a színpadra született Yoshiki. Biztos vagyok benne, hogy Toshi jó párszor feltette magának a "hogy kerültem én ide?" kérdést, mióta énekes lett. Egy introvertált, csendes srác, aki nem iszik, nem dohányzik (a mai napig sem), aki imádta a sportokat (és jó is volt bennük), egyszer csak kiköt egy heavy metal bandában. Valószínűleg a meglehetősen erős kezű (és akaratos) vezér, Yoshiki befolyására "úszott az árral", és talán maga sem hitte, hogy egy napon Japán egyik legkedveltebb énekhangjává válik majd.
Toshi és Yoshiki tiniként, már rockerszerkóban
Az is tiszta véletlen volt, hogy ő lett az énekese a bandának, eredetileg ugyanis a gitárosa volt az X-nek. Amikor az amatőr tinibanda akkori énekese lelépett, Yoshiki mindenkit meghallgatott a maradék tagok közül, hogy kinek van jobb énekhangja. Toshi lett a szerencsés nyertes. A többi már szinte történelem, ahogy mindketten feladták az egyetem lehetőségét és Tokióba költöztek, ahogy az X kismillió tagváltás után végül megállapodott a Pata (gitár), hide (gitár), Taiji (basszusgitár) felállásban és már indie bandaként sikert sikerre halmoztak, majd jött az áttörés, a milliós lemezeladások, a rekordok (pl. ők az első japán együttes, akik megtöltötték a Tokyo Dome sportcsarnokot, 50 ezer fővel). Toshi pedig mindeközben olyan hanggá vált, akit messziről fel lehet ismerni, jellegzetes tónusa és énekstílusa is hozzájárult az X Japan különleges hangulatához.
Siker ide vagy oda, úgy tűnik, Toshi sosem találta igazán a helyét a színpadon. Bár hihetetlenül karizmatikus frontember, aki pokolian képes feltüzelni a közönséget, sokat elárul róla, hogy a kezdetekkor Yoshiki és hide tanította meg neki a színpadi mozgást, eleinte a jellegzetes "felhőkarcoló" frizuráját is hide csinálta, mert Toshi képtelen volt elsajátítani a technikát, meg a sminkelést. (Amikor már híresek lettek, nyilván lett személyzet is, akik mindezt megcsinálták helyettük.)
Az X Japan dalai igen megerőltetőek éneklés szempontjából, és ez többször is időszakos némaságra ítélte Toshit a karrierje során. Az egyik ilyen alkalom után született meg a Voiceless Screaming (Hangtalan sikoly) című dal szövege. Bár az X legtöbb dalát Yoshiki írta, a többiek is lehetőséget kaptak időnként. Toshi főleg dalszövegíróként tűnik ki, ebben a dalban is a szöveget köszönhetjük neki, ráadásul teljesen angolul (a zenét Taiji szerezte). Ez a dal tökéletes demonstrációja Toshi gyönyörű tenor énekhangjának is.
Ahogy ez a Rose of Pain akusztikus felvétel is:
Tévúton
A sikernek és a csillogásnak mindig van árnyoldala is. Ahogy egyre híresebbek és gazdagabbak lettek, úgy kezdtek el körülöttük forogni a hamis barátok, és a pénzéhes családtagok is. A magába forduló, csendes Toshi pedig ezekkel nem nagyon tudott mihez kezdeni. Folyamatosan problémák merültek fel, Toshi állandóan "gondot okozott" az X Japannek - legalábbis ő így érezte. A bátyja, aki a menedzselésével volt megbízva, elég rosszul dolgozott, sok fejfájást okozott a bandának. Édesanyja vérszemet kapott a fia hírnevétől és fényképeket meg információkat árult pénzért a rajongóknak. Egyik barátja, akit ő ajánlott menedzsernek, súlyos pénzeket sikkasztott el az együttestől.
Mindeközben Yoshiki határozottan és kemény kézzel fogta az énekesét, a remélt amerikai debütálás miatt a szokásosnál is brutálisabb próbák, felvételek következtek. Az Art of Life vokálján több mint egy évig dolgoztak, csaknem éjt nappallá téve, Yoshiki Los Angeles-i stúdiójában. Toshi nem érezte jól magát Amerikában, magányos volt, Yoshikivel már nem beszéltek másról, csak a felvételekről, senkije nem volt ott kint. Ahogy elkezdett eltávolodni gyerekkori jó barátjától, úgy lett közben egyre bizalmatlanabb a saját családja iránt is, és ekkor megtalálta a szerelem. Vagy amiről ő azt hitte, hogy szerelem.
Moritani Kaori és Toshi
Toshi elvállalta a Hamlet rockmusical főszerepét, és ebben a musicalben egy törékenynek tűnő, szépséges színésznő, Moritani Kaori játszotta a női főszerepet. Mikor Toshi Los Angeles-be költözött dolgozni, Moritani leveleket küldözött neki, melyben arról írt, hogy ő nem az X Japan Toshijára kíváncsi, hanem a hétköznapi Toshira. Az egyedül maradt fiatal férfit pedig megérintették a nő gyengéd levelei.
Csakhogy Moritani lett Toshi és az X Japan veszte. Miközben Toshi elidegenedett az együttesétől és bekerült Moritani vonzáskörébe, felbukkant a színen egy Masaya nevű férfi, a Home of Heart szervezet vezetője. Masaya úgynevezett "szemináriumokat" tartott, melyeken azt ígérte, meg lehet tanulni jobb emberré válni, elnyerni a lelki nyugalmat, "megtisztulni" az evilági bűnöktől. Moritani teljesen a rabjává vált ennek az ideológiának és húzta magával Toshit is, aki eleinte bizalmatlanul tekintett Masayára és a társaságára, de kedvese meggyőzte, hogy járjanak együtt a szemináriumokra. Mire Toshi észbe kaphatott volna, már késő volt - egy nagyon veszélyes, pénzéhes szekta tagja lett, akik módszeresen agymosást hajtottak végre rajta, méghozzá Moritani segítségével.
Fokozatosan elszakították az X Japantől, fejébe verve, hogy a rockzene ártalmas, bűnös dolog, amely megrontja a fiatalokat, és hogy Yoshiki maga az ördög. Ugyanezzel a technikával meggyőzték, hogy a testvérei tulajdonképpen mindig is utálták, hogy az anyja csak ki akarja használni, hogy nem bízhat senkiben - csak a Home of Heartban. 1997-ben Toshi feleségül vette Moritanit, és innen már nem volt visszaút. A szekta bekebelezte, átvették énekesi karrierje menedzselését és még ugyanebben az évben Toshi kilépett az X Japanből.
Az utolsó koncert felvétele
Döbbenetes élet egy szektában
Az X Japan utolsó koncertjén az együttes tagjai nem beszéltek Toshival, aki számára szenvedés volt a 3 órás koncertet végigcsinálni. Rettegett, méghozzá Masayától és Moritanitól, akik ekkorra minden egyes hibát már veréssel büntettek. A Home of Heart tagjai "megtisztulási folyamatként" számos alkalommal verték meg a férfit, verbálisan inzultálták, saját felesége magas sarkú cipővel rugdosta, miközben Masaya egy asztalnál ülve jóízűen vacsorázott.
Döbbenetes részleteket árul el Toshi Szennó: Dzsigoku no 12-nen kara no szeikan (Agymosás: Visszatérés 12 év poklából) című önéletrajzi könyve, melyet elolvashattok itt, angol fordításban. Leírja, hogyan hajszolták végkimerülésbe, naponta akár 2-3 fellépése is volt különböző városokban, ahol a koncert mellett árulnia kellett Masaya CD-it és oktatóanyagait, majd minden bevételt fel kellett tennie azonnal Moritani számlájára. Moritani Masayához költözött, együtt élt vele, miközben Toshi az országot járta és dolgozott, mint egy öszvér.
Hogy hogyan lehet 12 évig ezt tűrni, nehéz megmondani. Nyilván, aki nem esett át hasonló "agymosáson", annak nehéz megértenie, miért nem esett le hamarabb a tantusz Toshinál, hogy a Home of Heart "gyógyulási" technikái lehet, hogy nem igazán azok, aminek mondják... A szeme akkor kezdett kinyílni, amikor az X Japan újraegyesülése szóba került, és egy producer nagyon sok pénzt ígért azért, hogy Toshi újra a banda tagja legyen. Toshi persze nemet mondott, hisz fejébe verték (teljességgel szó szerint), hogy az X Japan az ördög műve. Masaya azonban hogy hogy nem, azt mondta neki, vállalja el. Jó lesz az ördög pénze is, persze ebből egy fillért sem tarthat meg, minden a Home of Heart tulajdona.
Toshi angol tolmács segítségével mesél a szektabeli életéről
Újra köztünk
A lényeg azonban, hogy végül Toshinak felnyílt a szeme, rádöbbent arra, hogy a Home of Heart végig kihasználta, megfosztotta mindenétől, és közben ráadásul halálos fenyegetéseket is kapott tőlük, megfenyegették, hogy eladják a maffiának. Úgy sikerült csak megszöknie, hogy szívroham gyanújával kórházba került és az egyik orvos segített neki elbújni a hegyekben... Mintha egy film forgatókönyvét olvasná az ember... Moritani, aki végig Masaya szeretője volt, feleségnek sem igen nevezhető, 2010-ben szerencsére elváltak. Toshi azóta szabad ember, és az egyetlen dolog, ami megmentette a bőrét Masaya bosszújától, az a nyilvánosság volt, hogy kamerák előtt elmesélte az egészet. Nem lehetett könnyű...
Azóta Toshi újra aktív az X Japannel és azon kívül is, szólólemezeket adott ki, szóló koncertjei vannak, saját videócsatornája az egyik Youtube-hoz hasonló japán felületen, újra elkezdett edzeni (a 90-es években elég jól kidolgozott izmai voltak ;) ). Szólólemezein dalszövegíróként és zeneszerzőként is közreműködik, és nagyon kis pöpec dalokat ír ám! Hangja az utóbbi időben sokat ingadozott, de idén az akusztikus turnén már újra kivételesen jó kondícióban volt, fantasztikus magas hangokat énekelt ki kicsi bölömbikánk :)
Toshi egyik szóló dala, az Asphalt Jungle
X Japan akusztikus koncert, 2017: Weekend c. dal.
A Silent Jealousy c. dal akusztikus verziója. Hallgassátok a szuper a cappellát az elején!
Toshi szóló koncertje 2015-ből
Random Toshi-képek, csak mert megtehetem :P
Források: Yoshiki autobio, Toshi autobio
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.