A hagyományosan patriarchális társadalomban a koreai nőnek két feladata van: feleségnek és anyának lenni. Elvárják tőlük, hogy miután gyerekük született, feladják a karrierjüket, és mindent alárendeljenek a férjnek és a gyereknek. A helyzet azonban változóban van, méghozzá a számadatok alapján igen drasztikusan.

Szöulban 20 év alatt megduplázódott az egyedülállók száma, és országos szinten is megdöbbentőek az adatok:

• A felnőttek 40%-a volt nőtlen/férjezetlen 2010-ben, mígy 20 évvel korábban csupán 10%-a.
• A vőlegények átlag életkora 33 év volt 2010-ben, míg 1990-ben 27.
• A menyasszonyok átlagéletkora 2010-ben 30 év volt, ezzel szemben 1990-ben még 24.

A növekvő szingliség ellenére Koreában még mindig nem egyszerű a házasodni nem kívánó nők dolga, sok  társadalmi stigmával kell szembenézniük. Az olyan közösségek, mint az Unni Network segítenek a szingli nőknek, a szervezet feministái az LMBT-közösségbe tartozó nőket is támogatják. Például szeretnék bevezetni a köztudatba a bihon (비혼) szó használatát a mihon (미혼) helyett. Mindkét kifejezést a hajadon nőkre használják, de az utóbbi elterjedtebb, és azt jelenti: "még nem házas", míg a bihon jelentése egyszerűen "nem házas". Sok nő egyszerűen azért nem akar férjhez menni, mert nem akarja, hogy megfosszák a saját egyéniségétől, álmaitól, és pusztán valaki feleségeként és anyaként tekintsenek rá.

De nem csak a nők nem akarnak házasodni, egyre kevesebb koreai férfi rohan az oltár elé, a házasság ugyanis rendkívül költséges dolog, a hagyományok szerint az esküvőt is a vőlegénynek kell állnia, és biztosítania kell például a közös otthont is.

Forrás: BBC (video)