...avagy itt az idő egy újabb Drámapercek-bejegyzéshez. Nemrég fejeztem be a Scholar Who Walks the Night, avagy Az éjjel sétálgató tudós vámpír és a fiúnak álcázott leány szerelme sok szenvedéssel alcímű művet. Ha röviden kellene összefoglalnom, azt mondanám, vegyesek az érzelmeim, szeretem is, meg gyűlölöm is ezt a sorozatot.

A sztori

Roppant egyszerű K-drama-klisé (gazdag pasi, szegény lány) némi fantasyvé facsart történelmi szettingben, sok sírás-rívással, mérsékelt vérszívósdival és humorral.

Kim Szongjol magas rangú tisztviselő a Csoszon-korban, a herceg legjobb barátja. Nem sokkal esküvője előtt Szongjol megtudja, hogy a palota alatt egy nagy hatalmú vámpír, Kü él, aki kezében tartja az egész királyságot, évszázadok óta. A herceg megesküdött, hogy megszabadul a vérszívótól, és ehhez Szongjol segítségét kéri. Egy őrző vámpír, Heszo elmondja, hogy létezik egy terv, amivel meg lehet szabadulni Kütől, a vámpír azonban még az előtt végez a herceggel és az őrzővel, hogy továbbadhatnák a tervet hősünknek. Heszo utolsó erejével megharapja Szongjolt, aki így maga is vámpírrá változik. Fekete köpenye segítségével képes a napfényben járni, és mintegy 120 éven keresztül keresi kétségbeesetten a titkos tervet rejtő naplót és él búskomorságban, miután Kü miatt elveszíti a szerelmét.

120 évvel az események után a fővárosban Szongjol rábukkan a titkos terv nyomára, ezért a város legügyesebb könyvkereskedőjét, Cso Jangszont megfizeti, hogy kutassa fel a könyvet kapcsolatai segítségével. Jangszon valójában lány, aki férfinak öltözve tartja el a családját. Az események felgyorsulnak, amikor a jelenlegi koronaherceg, Jun is bekapcsolódik a titkos terv keresésébe, és kiderül, hogy a könyvkereskedő lánynak kulcsszerepe lehet Kü legyőzésében. Szongjol akaratán kívül megszereti a cserfes lányt, azonban felbukkan halott szerelmének hasonmása, akit Kü manipulál, hogy segítségével csapdába csalja Szongjolt.

Magyarán

A vámpírpasi beleszeret a nem vámpír csajba, de nem lehetnek együtt, mert a vámpírpasi a halott szerelméből okulva nem akar újra szerelmes lenni, miközben egy velejéig gonosz fellow vámpír a palota alatti barlangban garázdálkodik, de évszázadok óta senkinek nem tűnik fel, hogy a fél palotaszemélyzet rejtélyes módon elhalálozik, és egy csepp vérük sem marad, csak akkor jönnek minderre rá, amikor hősünk erre felhívá a figyelmet. Mindehhez jön pár idióta hivatalnok, akik a lelküket is eladnák némi hatalomért, egy humorforrás szolga, aki szó szerint hajlandó lenne port enni a gazdájáért, egy kissé csökött agyú, de intelligensnek álcázott főhősnő, aki úton-útfélen bajba kerül, de persze nagyon szép és cukin esetlen, a féltékeny széplány, a még féltékenyebb hasonmás és egy irritálóan hülye herceg, akire egy kutyát nem bíznék, nem egy országot.

[caption id="attachment_2561" align="aligncenter" width="950"] Jangszon (I Jubi / Lee Yubi), Szongjol (I Dzsungi / Lee Jungi) és a "feltámadt" ex, Kim Szoun (Kim Seo-un)[/caption]

[caption id="attachment_2562" align="aligncenter" width="510"] A főszereplőnkbe szerelmes kiszeng (Csang Hidzsin / Jang Hee-jin) sokkal szebb mint a lead és a second lead színésznők együttvéve.[/caption]

Pro és kontra

Kétségtelenül szórakoztató sorozat, az első 12 részt felfaltuk a húgommal, és annyira jól indult. Persze már ekkor is voltak aggasztóan idegesítő dolgok a sztoriban, de túl szórakoztató volt ahhoz, hogy komolyan zavarjon. De a 12. rész után elkezdték nyújtani, szokásos módon, és minden második jelenetben főhősünk elalélt, megégette a nap, kiütötték, felütötték, leütötték, szétütötték, egyszóval szegény Dzsungi több képernyőidőt töltött csukott szemmel fekve, mint ébren. És jött hozzája a zokogás, a nyávogás, a búskomoran levegőbe bámulás, szenvelgéshegyek.... Hát ilyen emberkékkel körülvéve nem is csodálom, hogy Künek a töke is kivolt már, és inkább falatozott ezekből a mihasznákból unalmában.

A színészi játék amúgy jó volt, azt leszámítva, amikor Dzsunggiból előtört a vámpír. Hát én azon mindig fetrengve röhögtem. Annyira eltúlozta a mimikát hozzá, hogy inkább hatott groteszkül paródiaszerűnek, mintsem ijesztőnek.

Egyébként amikor nem vicsorog, akkor nagyon jól áll neki a szerep, ahogy eddigi történelmi sorozataiban is, ez egy szép pali, és jól mutat hanbokban, na. Csak ne vicsorogjon, mert vicces lesz tőle.

A Küt alakító I Szuhjok kellemes meglepetés volt, nem csak mert behalás szép az a pali, hanem mert nagyon jól hozta a figurát, és hozzá ez a dörmi-selymes hang. Húúú.

[caption id="attachment_2556" align="aligncenter" width="600"] I Szuhjok (Lee Soo-hyuk) mint Kü (Gwi). Lehet ennek ellenállni? Edward Cullen ehhez képest giccs.[/caption]

[caption id="attachment_2557" align="aligncenter" width="400"] Én szó'tam[/caption]

[caption id="attachment_2558" align="aligncenter" width="268"] Nehogy azt mondjátok, hogy nem![/caption]

https://www.youtube.com/watch?v=tfZ8A4tk-vo

Cshangmin viszont egyenesen borzalmas volt hercegnek. Nem is annyira a játékával volt a gond, mint az egész megjelenésével. Úgy nézett ki, mint a gyerek, aki magára kapta apu hivatali stóláját és abban slosszézik. Rossz volt nézni, gyenge, ártalmatlan, hülyére vehető, tesze-tosza kis hercegecskének nézett ki, aki barokk körmondatokban ömlengi az önfeláldozást, amit már mindenki un tőle.

[caption id="attachment_2560" align="aligncenter" width="327"] Sim Cshangmin (Shim Changmin)[/caption]

Értékelés

Nem ez volt életem legjobb doramája, de azért rossz se volt. A közepe táján úgy néha abbahagyhatnékom volt, de összességében egészen jó kis sorozat ez, ha valaki figyelmen kívül hagyja Dzsungi 350%-os vámpírtranszformációit, a bőgésfesztivált (más néven: cry fest) és Cshangmin idétlenkedését, akkor a sztori nagyjából érdekes (a szokásos teljesen értelmetlen cselekményszálakat és időnkénti logikátlanságokat nem számolva). Kü miatt pedig mindenképp érdemes megnézni. Szóval: nagyon vegyes, egyik felem azt mondja, "nézzétek!", a másik meg azt, "de hát olyan gagyi néhol!". Ehh, rátok bízom :)

10/7

Gifek: Tumblr, saját; képek: MBC