A második világháború után a brit kormány sok ezer kínai tengerészt deportált vissza Kínába, akiket korábban a brit kereskedelmi tengerészet alkalmazott. Yvonne Foleyhoz hasonlóan sok félvér gyerek maradt apa nélkül Nagy-Britanniában.
Yvonne sosem ismerte az édesapját, Nan Young kínai hajómérnököt még azelőtt hazatoloncolták, hogy ő megszületett volna. Édesanyja, Grace 18 évesen ismerkedett meg Nannal a Liverpooli Egyetemen, a szülei és a társadalom rosszallása ellenére együtt élt a férfival, mindaddig, amíg a világháború végén, sok ezer társával együtt haza nem küldték Kínába. Feleségül nem ment hozzá, abban az időben a törvények nem nagyon tették ezt lehetővé, a brit állampolgárság elvesztésével is járhatott egy-egy vegyesházasság.
Nan egyike volt annak a sok ezer kínai tengerésznek (jobbára mérnökök, technikai személyzet), akiket Sanghajból, Hongkongból és Szingapúrból fogadott fel a kereskedelmi flotta a munkaerő pótlására. Jól dolgoztak, többségük az ideális bevándorló volt (törvénytisztelő, tisztelettudó és kemény munkásember), mégis harmadát keresték egy brit hajós fizetésének. Többük alapított családot brit nőkkel, és ezek a családok Yvonne-éhoz hasonlóan mind kettészakadtak, amikor a kormány úgy döntött, tömegesen szabadul meg a korábban általuk behozatott bevándorlóktól, méghozzá úgy, hogy megváltoztatták a maradásukról szóló törvényeket. Nant és a többieket deportálták 1946-ban, és többé nem tehették a lábukat brit hajóra.
[caption id="attachment_2522" align="aligncenter" width="500"] Kínai munkások az 1940-es években (Getty Images)[/caption]
Yvonne sokáig nem érdeklődött édesapja után, édesanyja férjhez ment egy brithez és a kislány nevelőapja iránti tiszteletből soha nem hozta fel kínai édesapja témáját. Bár Yvonne férjével járt Hongkongban az 1980-as években és Sanghajba, édesapja szülővárosába is ellátogattak, a nő továbbra sem akarta feszegetni kínai felmenőinek témáját. 2005-ben egy BBC-riport hatására azonban elkezdett utánajárni a Nagy-Britanniában dolgozó, majd hazaküldött kínai tengerészek történetének, több olyan személyt is felkeresett, akik hozzá hasonlóan kínai édesapjuk nélkül voltak kénytelenek felnőni, archívumokban, könyvtárakban kutatott a témában. 2006-ban Yvonne emléktáblát állíttatott a liverpooli kikötőben az országot a háború alatt segítő, majd hálátlanul hazatoloncolt kínai tengerészek és hátrahagyott brit feleségeik, gyermekeik emlékére.
[caption id="attachment_2523" align="aligncenter" width="500"] Yvonne és a férje[/caption]
Yvonne sosem találhatta meg Nan Youngot, de mint mondja, azzal, hogy felkutatta, mi történt az édesapjához hasonló kínai munkások tömegével, megtalálta önmagában apját is.
Forrás és fotók: BBC
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.