A koreai jogrendszerből szemezgető sorozatunk első darabját olvashatjátok most. A cikk a klawguru.com oldalról származik, ahol Kang Ju-won koreai ügyvéd ír elemzéseket és esettanumányokat a koreai jogról.

Amikor koreai esküvőre látogatunk, a hagyomány szerint pénzt kell ajándékba adni. Ezt úgy hívják, "gratuláló pénz" (축의금, cshugigum). Általában ezt a pénzt előre kikészítik, borítékba csúsztatják a bankjegyeket (mint amilyenek a fenti képen vannak). A hátoldalára rá kell írni a nevünket. Ilyen borítékokat általában az esküvőn is kitesznek a vendégek részére. Alább három érdekesség a koreai esküvőkkel kapcsolatosan (koreai jogi szempontból).

I. Kenőpénz?

Vegyük példának, hogy egy szöuli közalkalmazott (akinek a lánya férjhez menni készül), SMS-ben meghív az esküvőre 45 olyan civil alvállalkozót, akiket hivatalosan is felügyel. Bár egyikük sem ismeri személyesen a közalkalmazottat, mindannyian elmennek (valószínűleg mert attól tartanak, hogy hátrányba kerülnek, ha nem), és egyenként 50 és 300 ezer von (13 000 és 77 000 Ft) közötti értékben adnak pénzt ajándékba. A Koreai Legfelsőbb Bíróság szerint ez mind "kenőpénznek" (뇌물, nömul) minősül. A közalkalmazott azzal, hogy tudatosan ilyen pénzt fogadott el, bűncselekményt követ el a Büntetőtörvénykönyv (형법, Hjongbop) alapján, "vesztegetés elfogadása" (뇌물수수, Nömulszuszu) címszóval. A bíróság szerint, ha nem lehet bizonyítani, hogy közeli ismerősről (친분, cshinbun) van szó, akkor az ilyen közalkalmazott esetében bármilyen összegű ajándékpénz elfogadása vesztegetésnek minősül. A közeli ismerős feltétel amennyiben nem teljesül, akkor a pénz célja "viszonzás" (대가성, tegaszong), ami bűncselekmény. Lásd: Koreai Legfelsőbb Bíróság ítélete, 2013. december 16., 2013Do7871.

II. Kié a pénz?

Alapesetben a koreai bíróságok úgy veszik, hogy a "gratuláló pénz" a menyasszony/vőlegény szüleié. Koreában sok vendéget a szülők vendégeként invitálnak meg az esküvőre. A bíróság pedig, úgy tűnik, úgy véli, az ajándékpénzt így a szülők kapják kézhez. Ha a szülők úgy döntenek, hogy a pénzt a vőlegénynek/menyasszonynak adják, akkor "ajándéknak" (증여, csungjo) minősül, és "ajándékadó" terheli. Például ha az ifjú pár 200 millió koreai vont kap így, akkor több mint 50 milliót adóba kell befizetniük. (Koreában az adót az fizeti, aki kapja az ajándékot.) Ha el akarják kerülni az adófizetést, bizonyítaniuk kell, hogy a pénzt az ő ismerőseik adták (és nem a szülők ismerősei). Ez az egyik oka, amiért a borítékokra rá kell írni a nevet (és a vendégkönyvet is alá kell írni).

III. Hívatlan vendégek

Az ajándékpénz ellopása természetesen bűntettnek minősül. Ez minősülhet lopásnak (절도, csoldo), minősített lopásnak (특수절도, thukszudzsoldo), csalásnak (사기, szagi), stb. Attól függ, hogy pontosan hogyan és hányan követték el a bűncselekményt. Az elkövető például titkon elcsempészheti a pénzt a káosz közepette, úgy téve, mintha az ő feladata lenne (lásd a videót lent).

https://www.youtube.com/watch?v=2KkPtRDDMi8

Tippek (részletek, szabad fordításban)

* Olyan esküvői meghívást érdemes elfogadni, ahol tényleg ismerjük a vőlegényt/menyasszonyt
* Ha nem tudunk elmenni az esküvőre, nyugodtan lehet átutalni is az összeget, Koreában ez nem szokatlan. Vannak esküvők, ahol már nem fogadnak el ajándékpénzt.
* Nem mindegy, hogy hova adjuk a pénzt: ha a vőlegényt ismerjük, a vőlegénynek kitett dobozba kell tennünk a borítékot, elkerülendő a bántódásokat és a félreértéseket.

Szerző: Kang Ju-won, klawguru.com Fordítás: Xiaolongimnida (a szerző engedélyével)
Fotó: Tistory Disclaimer: Ez a szöveg nem használható fel a blog CC-BY-NC-SA licence alapján, mert jogvédett szöveg fordítása, a jogok az eredeti szerzőnél maradnak. / This text cannot be reused by the blog's CC-BY-NC-SA licence, as it is a direct translation of a copyrighted text. The copyright remains at the original author of the English text. Used here with permission.