Megszavaztátok, hát íme a sorozatajánló 2014 általatok legjobbnak ítélt sorozatáról, az It's Okay That's Love-ról.
Nem hétköznapi szetting
Az egyszer biztos, hogy rendkívül érdekes sztorit kapunk, több szempontból is. Adott egy sikeres, jóképű író, és egy sikeres, csinos pszichiáternő. Csakhogy ebben a sorozatban senki sem "normális". Gyakorlatilag mindenki a főszereplők közül valamilyen mentális problémával küzd, és elhangzik egy igen érdekes számadat is: az emberek 80%-ának van neurotikus problémája.
A sorozat maga egyfajta eye-opener is, azaz céljai közé tartozott, hogy felnyissa az emberek szemét a pszichés betegségekkel kapcsolatban és megpróbálja eloszlatni a félreértéseket és az előítéleteket az ilyen betegséggel küzdőkkel kapcsolatosan. Előítélet pedig akad bőven, Koreában manapság sem elfogadott társadalmilag pszichológushoz járni, ha az embernek lelki gondjai adódnak, különösen mivel a munkáltató lekérheti a dolgozók egyészségügyi aktáját. Tabudöntögető sorozatról van tehát szó.
Érdekes szereplők
Kétség kívül nagyon érdekes karaktereket kapunk, és nem csak a főszereplőket nézve. Cso Inszong (Jo In-sung) Csang Dzsejolt alakítja, aki egy sikeres író, és akinek azonban tényleg iszonyú gyerekkora volt, az apja verte őt és az anyját, majd egy ilyen verést követően az apa beleszaladt egy késbe. Az eset kapcsán Dzsejol bátyját, Dzsebomot ítélik el 14 év börtönre. Dzsebom meg van róla győződve, hogy az öccse ölte meg az apjukat, és anyjuk őt védi, így bosszút esküszik. Mikor kiengedik, egy partin megtámadja Dzsejolt és megszúrja. Dzsebomot ugyanannyira kínozzák a gyerekkor eseményei, mint öccsét, és ez ellen erőszakkal védekezik. Dzsejolnál azonban súlyosabb következményekkel jár a trauma: a férfi skizofrénné válik.
[caption id="attachment_2120" align="alignnone" width="660"] Dzsebom, akit Jang Ikcsun (Yang Ik-jun) alakít[/caption]
Főhősnőnket, Csi Heszut Kong Hjodzsin (Gong Hyo-jin) alakítja. Pimasz, önfejű, időnként önző és magának való pszichiáter, aki szintén nem mentes a pszichés bajoktól. Kislány korában látta, ahogy anyja megcsalja a tolókocsiba kényszerült, magáról gondoskodni nem képes apját és egy másik férfival csókolózik. Emiatt a nő felnőtt korában is viszolyog a testi érintéstől, a csóktól, a szextől.
Heszu két másik "nem normálissal" él egy házban, az egyikük Cso Dongmin pszichiáter (Szong Dongil / Seong Dong-il), aki sajátos módon igyekszik gyógyítani a pácienseit, és aki saját idióta természete miatt elvált ugyancsak pszichiáter első feleségétől, a második meg Amerikában lakik a gyerekükkel. A másik társlakó egy fiatal pincér, Pak Szugvang (I Gvangszu / Lee Kwang-soo; a Running Manből), akinek Tourette-szindrómája van és emiatt egyetlen lány sem akar vele randizni.
[caption id="attachment_2121" align="alignnone" width="600"] Dzsejol, Szugvang és Dongmin[/caption]
Van még egy igen fontos szereplőnk, Kangu (D.O. az EXO-ból), aki középiskolás, író akar lenni és mindenhová követi Dzsejolt, aki szimpatizál a fiúval, mert őt is veri az apja.
[caption id="attachment_2122" align="alignnone" width="660"] Kangu[/caption]
Hibátlan sorozat nincs...
... de az It's Okay That's Love közel áll hozzá, hogy az legyen. Bár időnként kicsit vontatott a történet, és igazság szerint nem vagyok kibékülve Heszu karakterével, ez egy nagyon jól összerakott sorozat, amiben a klisék ellenére is sikerült megőrizni azt, amit sok K-drama képtelen: a kohéziót.
Hogy mi a bajom Heszuval? Nos, annak ellenére, hogy pszichiáter és elméletileg megérti az agyban lejátszódó folyamatokat, időnként értelmetlenül idiótán viselkedik, hisztizik és egész egyszerűen idegesítő. Persze, nyilván, attól mert pszichiáter még ember, de akkor is igen pocsékra sikerült az ő karakterét megírni, én nem tudom, mit látott meg benne a főszereplő, mert időnként én magam is felpofoztam volna a nőt.
A színészek kiválóak, Cso Inszongba könnyű beleszeretni ebben a szerepben, az elfújja-a-szél soványsága ellenére is. A kedvencem mégis Dongmin karaktere, bár időnként házsártos és kekeckedő, ő a stabil pontja a sorozatnak, a barát és orvos, akire számítani lehet, aki értően nézi az eseményeket, és akinek fergeteges a humora (és az egész beállása. Zseniális a színész!). A Running Manből ismert I Gvangszu is jót alakít, bár néha túlzásba viszi az idiotizmust.
Mint említettem, a sorozat leginkább abban kiemelkedő, hogy megtartja a történet integritását. Nincsenek lyukak benne, nincsenek ráncolom-a-homlokom-mert-nem-értem-ez-hogy-jön-ide momentumok. Mindent kibontanak, mindent megmagyaráznak, minden darabka a helyére kerül, és még a végét sem siették el. Az üzenete is igen értékes a sorozatnak: a pszichés betegek nem bűnözők, nem feltétlen veszélyesek a társadalomra (inkább önmagukra), és megfelelő kezeléssel élhetővé lehet tenni a hétköznapokat számukra és a családjaik számára. A betegség csak ennyi. Egy betegség, nem maga az egész ember.
Értékelés: 10/9
Megnézhető: VIKI
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.