Imádom az akcióthrillereket, de sorozatban nem szeretem őket nézni, mert egyszerűen megöl az izgalom, a sok cliffhanger és a koreai sorozatokra jellemző "alázzuk meg a főszereplőt, de úgy, hogy már a nézőnek is fájjon" hozzáállás. Úgyhogy ezt a sorozatot is körömlerágva és összeszorult gyomorral néztem végig.

TWO WEEKS

A Two Weeks (Két hét) története akár amerikai filmsablon is lehetne, feldolgozták már sokan sokféleképpen. A pitiáner bűnöző Theszan amolyan ki vagyok én vagyok Józsi a gáton, akinek nagy a pofája, de akaratereje nem sok van, és persze fülét-farkát behúzza, ha a nagyfőnökkel kerül szembe. Nem túl szimpatikus főhősünk megismerkedik egy gyönyörű főiskolás lánnyal, Inhjével, méghozzá elég komikus körülmények között: hogy bebizonyítsa haverjának, hogy a plázson hableányként feszítő csaj csak egy szobor, szépen odamegy hozzá és belemarkol a mellébe. Hupsz, a csaj valódi! Így kezdődik a kapcsolatuk, de nem végződik jól. Mun nagyfőnök ugyanis ki nem állhatja Theszant, és mivel se családja, se senkije nincs az árvaházban felnőtt srácnak, könnyű célpont bepalizásra. Mun megfenyegeti Theszant, hogy elteszi láb alól Inhjét, ha nem vonul börtönbe egy olyan testi sértésért, amit Mun követett el. Theszan, aki épp akkor tudja meg, hogy Inhje babát vár, félelmében elrángatja Inhjét egy klinikára, és ráförmed, hogy vetesse el a gyereket, mert ő nem akar ilyen fiatalon apa lenni. Azzal a tudattal vonul börtönbe Mun helyett, hogy Inhje elvetette a gyereket.

Nyolc évvel később Theszan egy zálogházban dolgozik, és mellette szépasszonyoknak udvarol pénzért cserébe. Egyszer azonban felkeresi Inhje azzal, hogy bár gyűlöli ezt kérni tőle, szüksége van a segítségére, megszülte ugyanis a kislányukat, a nyolcéves Szudzsin azonban nagyon beteg, csontvelő-átültetésre van szüksége, és már kifogytak a lehetséges donorjelöltekből. Csak annyit kér Theszantól, menjen el a tesztre. Theszan ezt megteszi, s kiderül, megfelelő donor a kislány számára. Ki is tűzik a műtét időpontját, két héttel későbbre. Csakhogy ekkor jön a fordulat: Mun főnök megint szerencsétlen Theszant palizza be, ezúttal egy ügyészségi besúgó lány megölését keni rá olyan hihetően, hogy Theszannak nincs menekülési módja. Ráadásul az ügyben nem más nyomoz, mint Inhje jegyese, Im Szungu nyomozó, aki a sajátjaként szereti Szudzsint. Miután Mun a börtönben megpróbálja megöletni, Theszan az első adandó alkalommal megszökik, és kezdetét veszi a két hetes idegölő bujkálás, menekülés, miközben Theszannak valahogy be kell bizonyítania, hogy ártatlan és időben odaérni a műtétre.

Nem lehet ráismerni

Mármint I Dzsungira (Lee Jun-ki). Pedig játszott már kemény fiút több sorozatban és filmben is, megpróbálva lesöpörni a róla kialakult "gyönyörű arcú", "nőiesen szép" jelzőket, itt mégis egy olyan oldaláról ismerjük meg, hogy ihaj. Míg azért mondjuk az Ildzsimében vagy a Time Between Dog and Wolfban voltak pillanatok, ahol ismét láthattuk a gyönyörű arcú szépfiú énjét, ebben a sorozatban igencsak odavág egyet ennek az imidzsnek. A gondtalan pitiáner kis gerinctelen bűnözőből fokozatosan válik a történet folyamán felelősségteljes édesapává, aki keményen szembenéz saját múltjával és igyekszik felszámolni, hogy megmenthesse kislánya életét. Pálfordulása realisztikusan van megírva, annak ellenére, hogy csupán két hét telik el. És persze közben retrospektíven egy csomó mindent megtudunk a karakterről, hogy miért került oda, ahova, és hogy valójában nem volt ő soha rossz ember, csak hagyta, hogy sodorják a rossz dolgok magukkal - most viszont van egy igen fontos indoka annak, hogy végre megálljt parancsoljon, felálljon és gerincet növesszen: Szudzsin. Theszan sosem szűnt meg szeretni Inhjét, és ez még inkább növeli a kislánya iránti szeretetét is.  Ráadásul külön piros pont Dzsunginak az akciójelenetekért, mert bár eddig is minden sorozatában jórészt maga művelte a dolgokat, itt még külön ügyeltek is arra, hogy látszódjon, nem kaszkadőr csinálja. Márpedig van ebben a sorozatban jó néhány igen súlyos jelenet, mindenféle kőkemény esések, borulások, verekedések, fizikailag igen megterhelő meneküléses jelenetek és Dzsungi fantasztikusan teljesít, mind színészileg, mind fizikailag.

[caption id="" align="alignnone" width="640"] Nem túlzás állítani, hogy kőkeményen megszenvedtették Dzsungit ebben a sorozatban.[/caption]

Remek színészgárda

Bár a sorozat kétség kívül Theszan küzdelme és jellemfejlődése  köré épül, a többi színész is igen jól teljesít. Bár az elején igen nem kedveltem a Kim Szojon (Kim So-yeon) alakította ügyésznőt a hisztis viselkedése miatt, egészen megkedvelhető figurát csináltak belőle a végére. Az Inhjét alakító Pak Haszon (Park Ha-seon) is jól játszotta a kétségbeesett édesanyát, aki próbálja elfelejteni gyermeke édesapját, nem túl sikeresen.  Az Im nyomozót alakító Lju Szujong (Ryu Su-yeong) számomra új arc volt, azoknak, akik nézik a Real Men-t, biztos ismerős viszont. Mun főnököt Cso Mingi (Jo Min-ki) alakítja, ami már csak azért is érdekes, mert az Ildzsimében ő játszotta I Dzsungi (illetve fiatalkori énje) édesapját. A legtutibb mellékszereplő azonban mégis a hétéves I Cshemi (Lee Chae-mi), aki Szudzsint alakítja. Olyan cuki, hogy meg kell zabálni, ráadásul a forgatókönyvíró (aki egyébként egy hölgy) az ő szájába adja a legnagyobb igazságokat.

[caption id="" align="alignnone" width="500"] Az ominózus melltapizós jelenet (Pak Haszon és I Dzsungi)[/caption]

[caption id="" align="alignnone" width="450"] Egy kissé idegbeteg ügyésznő (Kim Szojon)[/caption]

[caption id="" align="alignnone" width="450"] Egy igen jóképű nyomozó (Lju Szujong)[/caption]

[caption id="" align="alignnone" width="1024"] A gonoszok: a képmutató politikusnő (Kim Hjeok) és a maffiózó (Cso Mingi)[/caption]

[caption id="" align="alignnone" width="357"] A koreai terminátor, akinek a főszereplő kivégzése a dolga (Szong Dzserim [Song Jae-rim])[/caption]

[caption id="" align="alignnone" width="500"] Apa és lánya - tényleg olyanok, nem? (I Cshemi és I Dzsungi)[/caption]

Értékelés:

Bevallom az első rész irritált. És mi irritált benne? Dzsungi játéka. Szükségtelenül túljátszottnak éreztem a hőbörgő kispista szerepét. Viszont tény, hogy a 2. résztől úgy csüngtem a sorozaton, mint denevér a faágon. Vannak a történetben logikai hibák és hihetetlen megoldások (mint amikor egy mobiltelefonnal készített videóból kinagyítják a csaj szemét és a tükröződésből megállapítják, hol tartják fogva.... Ezt már a CSI-os epizódoknál is kiröhögték a technikához értő szakemberek). Ettől függetlenül egy jól felépített, nagyon izgalmas és szívbe markoló sorozat, a romantika tényleg minimálisra száműzve, de szenvelgésből is épp annyi van, amennyi kell, mondjuk hozzátenném, hogy Dzsungi még mindig nem tud elég hihetően bőgni. Nem nagyon vannak fölös jelenetek, nagyjából mindegyik kell a sztori megértéséhez és kibontásához. Pergős, gyors iramú sorozat, és a befejezése is reális.

Megnézhető: Gooddrama (angol), magyar felirat

9/10