Az európai szem számára furcsa ázsiai viselkedési forma az össznépi cukiskodás, amire jó esetben csak szemöldököt emelünk, jót nevetünk, rosszabb esetben viszont visszataszító is lehet elsőre, sőt, kifejezetten hányingerkeltő is. Éppen ezért fontos, hogy megértsük a cukiság lényegét, hátterét. Nem, az ázsiai nemzetek nem idióták. Csak mások, másképp működik a társadalom, mások a szokások, és bizony a cukiság is hozzátartozik az ázsiai léthez.

Ami Japánban a kavaii (kawaii), az Koreában az egjo (aegyo), Kínában pedig a szacsiao (sajiao). Mindhárom arra utal, amikor valaki "aranyosan", "cuki módon", szinte kisgyermeki ártatlansággal viselkedik, illetőleg Japánban a kavaiit használják tárgyak jelzőjeként is (Hello Kitty, rémlik?): kavaii lehet egy szoknya, egy plüssfigurás hátizsák vagy egy kismacska is. Ezzel szemben a koreai és a kínai fogalom kifejezetten a viselkedésre vonatkozik (tehát nem mondhatjuk, "jaj de egjo ez a plüssfigura").

Ez csak kavaii.

Ez meg egjo, kavaii és szacsiao is egyben (SNSD)

Überkavaii (japán lány képe tumblr-ről)

Túlkavaii. Vagy inkább giccses? (etsy.com)

A létező legkavaiibb. (graphics.glig.com)

A cuki viselkedés jellemzően női tulajdonság. Főképp idősebbek társaságában, illetve a fiúk előtt viselkedik egy ázsiai lány cukiskodva. Például, ha fel akarja magára hívni a figyelmet, de egyszerűen csak csábítási módszer is. Az ázsiai kultúrákban a nőket jellemzően szeretik rendkívül femininnek tudni. A nő legyen aprócska, törékeny, lehetőleg minél vékonyabb, bájos, ártatlan, és függjön a férfitól. Ennek tökéletes kifejező ereje a "cuki". Például, amikor a lány rácsimpaszkodik a fiú karjára és nagy, rebegő szempillákkal azt mondja: "oppa, ugye viszed a szatyromat, olyaaan nehéééz!". A férfiak szeretik úgy érezni, hogy ők a nagy, erős védelmezők, akkor is, ha tudják, hogy a nő esetleg abszolút nem szorul segítségre. Amikor apró sikolyokkal az ágyra ugrik valaki, hogy "jaj, egy póóók!" és édesen a szája elé kapja a kezét - na ez az egjo. A fiú pedig hősként taposhatja agyon szerencsétlen kártevőt, hogy aztán cuki tapsvihart váltson ki a kedveséből. Úgy tűnik, az ázsiai pasiknak erre van szükségük.

Ha Dzsivon egjo-demonstrációja a Secret Gardenben. Az "oppa" a férfiak kedveskedő megnevezése, egyébként idősebb fiútestvért jelent. Az egjo tipikus megjelenése Koreában, amikor egy lány kislányos hangon, elnyújtva kiabálja, hogy "oppaaaaa".

Nálunk visszásan hat a dolog, hiszen mások az elvárások. A független, önálló, magáért kiálló nő eszményképe mellett szinte kizárt, hogy egy átlag európai nő így viselkedjen, és nincs is kinek így viselkedni, hisz az itteni férfiak nem ehhez vannak szokva. Bár a külföldi férfiak számára az egjo/kavaii/szacsiao elsőre nagyon vonzónak hathat ("jaj, de édes ez a lány!"), a húszezredik ajakbiggyesztéses hiszti után azért be szokott telni a pohár. Persze Ázsiában is sok olyan férfi van, akik ki nem állhatják az egjót, és nők is szép számmal akadnak, akik nem tudnak vagy nem akarnak így viselkedni.

Azt is hozzá kell tenni, hogy az a mennyiségű egjo, amit például a K-pop, illetve a K-drámák közvetítenek, köszönőviszonyban sincs a valósággal. Expat blogok tanúsága szerint a hétköznapokban sokkal kevésbé eltúlzottan viselkednek ennyire cukiskodóan a lányok, és Koreában is megbámulják azokat, akik nyilvános helyen leállnak eltúlzott mozdulatokkal egjózni. Japánban viszont a materiális cukiság már olyan méreteket öltött, hogy gyakorlatilag mindenütt jelen van, még az öltönyös úriemberek telefonján is miniatűr kavaii bigyók csilingelnek.

Bár a cukiság amolyan lányos dolog, Korea szórakoztató iparában teljesen elfogadottá vált az egjo kimutatása a férfiak részéről is, és nem csak tinikről beszélünk, meglett férfiak is egjóznak. Nyilvánvalóan az erre igényt tartó rajongótábor miatt teszik, akik fölöttébb aranyosnak vélik, ha egy pasi cukiskodik a képernyőn. Itt is van akinek jól áll, és tényleg aranyos lesz tőle, másoktól meg kifejezetten nevetségesen hat.

Kukucs! (Yoseob, Beast együttes)

Yunho és az egjo

"Jé, macska!" Minhyuk a BTOB együttesből egjózik.

Szegény Xiah Junsut 26 éves kora ellenére is állandóan rákényszerítik az egjózásra. Látszik rajta, hogy rohadtul unja már és nagyon cikinek érzi. De hát a rajongók kívánsága szent.

Az egjo testbeszédnek számos eleme van. Az ajakcsücsörítés, az ajkak lebiggyesztése sértődött kisgyerek módjára, a nagy szemek meresztgetése, a megjegyzésekre való elpirulás, nevetéskor (bocsánat, kacagáskor) a kéz száj elé kapása, az ajkak beharapása, a mutatóujjal az orcák böködése, illetve a "buing buing"-mozdulat (amikor az ember az arca elé kapja az ökleit, mint mikor nálunk sírást imitálunk gyerekeknek), az ál-hisztizés ("de vegyéééél nekem hamburgert, oppaaaa"), a toppantás a lábakkal és még sorolhatnám.

A buing-buing mozdulat (SNSD)

És persze nem maradhat ki az I love you-mozdulat sem (Key, Shinee)

Meg a nyuszifülecskézés (Siwon, Super Junior)

Meg az ajakbiggyesztés (Sistar)

És hogy felejthetnénk el a V-betűzést? (Minzy, 2NE1)

És az ártatlan kisegérke-kinézetet? (Dara, 2NE1)

Mindenki angyalkája, Xiah Junsu, akiből tinikorában tettetés nélkül sugárzott az egjo, ezért is kapta az "Angel Xiah" és a "Happy Virus" beceneveket. Ma már inkább szeretne szexi felnőtt lenni.

Egjót lehet jól és rosszul is csinálni, vannak akiknek teljesen természetesen jön, és a személyiségük része, de persze a többségnél ez egy felvett viselkedésforma, és sokszor látszik, hogy erőltetett. Ilyenkor persze irritálóan is tud hatni, ahelyett, hogy a célját érné el: vagyis azt, hogy megkedveld az illetőt.

Persze a cukiskodás kiváló paródiaalap is, ahogy azt remekül demonstrálja nekünk a 2PM fiúegyüttes az Orange Caramel hányingercuki dalával.

Források: eChinacities, maddieloveskpop, CRI, eatyourkimchi, Ningin; Christian Utz-Frederick Lau: Vocal Music and Cultural Identity in Contemporary Music, Routledge (2013)