Felperzselte a budapesti éjszakát Miyavi Tűzmadara április 29-én. Ez a pasi nyomja a világ egyik legjobb koncertjét. Nem, nem zakkantam meg. Tegnap úgy röpült el az a másfél óra a Tűzmadár hátán, hogy észre se vettem, rekedtre énekeltem magam és fülig érő vigyorral slattyogtam haza. Még, még sok Miyavit a világnak!
Az egész úgy indult, hogy én tagja vagyok egy fansub csapatnak, akikkel önkéntes ingyenmelóban feliratokat fordítunk ázsiai cuccokhoz. És hát ők nagy rajongói Miyavinak már jó ideje, majdnem minden koncertjén ott csápolnak (idén már ötödször járt nálunk), és mikor felröppent a hír, hogy most is jön, gondoltam, már ne maradjak ki a buliból, elmegyek velük. Persze, sok mindent akkor még nem tudtam róla, talán vagy két régebbi dala jött velem szemben a Youtube-on a zúzós korszakából, ami nem a stílusom. De ha már koncertre megyek, lehúztam a diszkográfiát Spotifyon, és ....te jó ég! Szerelem első lejátszási listára! Ráadásnak a Youtube-on megnéztem pár koncertjét, és csak bámultam leesett állal.
Mondanom sem kell, ezek után tűkön ülve vártam a koncertet (a csajok meg röhögték, hogy beindultam), és nem kellett csalódnom. Az hogy, az A38-on volt, kifejezetten jó ötlet volt a szervezőktől, mert jó volt így a hangzás (hallottam, korábban a Pecsában lépett fel, ami hírhedten szar akusztikájú volt mindig is). Volt egy előzenekar, a Holy Chicks, aminek nem örültünk, legalábbis a kommentek többségéből ezt szűrtem le, hogy mások sem örültek annak, hogy plusz egy órát várniuk kell, olyan bandát hallgatva, akiket nem ismernek és nem is ezért fizettük a jegyet, ugye. Szerencsére nem voltak rosszak, végig lehetett állni a 7 dalt, amit lenyomtak, de külön nem fizetnék be rájuk (ne haragudjatok, lányok, egyszerűen nem a zsánerem, amit játszotok, no hard feelings).
A lebonyolítás amúgy teljesen profi volt és simán zajlott, ez olyasmi, amihez ázsiai előadó koncertjére járók nincsenek hozzászokva általában. Rekordidő alatt lepakolták az előzenekar technikáját és beállították Miyavi cuccait, és pontosan kezdődött a koncert is. Mondanom sem kell talán, hogy fülsiketítő üdvrivalgás fogadta a fickót, aki akkora vigyorral érkezett a mikrofonhoz, hogy mindenki másnak is fülig ért a szája tőle. Ha valamit imádok ebben a fickóban, az a végtelen pozitív energia, ami árad belőle. Higgyétek el, nem túlzok, amikor azt mondom, vibrált a levegő az A38-on. Szédületes showt nyomott, olyan szexuális erő árad ebből az emberből, hogy valami hihetetlen, és ahogy a gitárját megérinti, az körülbelül olyan, mintha egy gyönyörű nővel szeretkezne. Nem találok jobb hasonlatot erre. Ilyen erotikusan gitározni még nem láttam senkit.
Miyavi folyton megújul, aki végignézi a pályafutását, azt fogja látni, hogy műfajok kavalkádjában dolgozik, nincs két egyforma stílusú lemeze, és folyton valami újat keres. Bár a Firebird című albuma már kint van egy ideje, és lenyomott pár koncertet a budapesti előtt, mégsem volt olyan a koncert például, mint amilyet ugyanerre az albumra nyomott Japánban vagy akár Amerikában pár nappal korábban. Teljesen más setuppal jött, más hangszereléssel, átdolgozva a régebbi dalait is, előadott két új dalt, az egyikben egyébként a felesége, Melody énekel. Persze a leghíresebb újabb dalait is játszotta, és a ráadásban egy régebbi nótája is előkerült, de jobbára teljesen újszerű hangzással tépte a gitárt.
A The Others c. dal a budapesti koncerten (nem az én felvételem)
Tépni márpedig alaposan megtépte, már a második szám végére csurom vizes volt a pasi, én nem tudom, mit eszik, de én is kérek, mert a másfél órát megállás nélkül végigugrálta, és egy pillanatra sem tűnt fáradtnak vagy unottnak, olyan élvezettel szaggatta a húrokat, mintha hosszú idő óta először lett volna alkalma játszani, és nagyon hiányzott volna neki a gitár. Pedig hát, az utóbbi hetekben gyakorlatilag minden másnap koncertje volt valahol a világban, előző nap Ausztriában nyomta ugyanezt a showt. Nem érezted mégsem azt, hogy sablonkoncertet kapsz. Hihetetlenül interaktív volt (ez egyébként a legtöbb ázsiai előadóra igaz), nem csak beszél hozzád, de a tekintetével úgy kommunikál, hogy bepisilsz a gyönyörűségtől. Személyessé teszi számodra a koncertet és ez sokkal több, mintha csak a zenét kapnád (azt otthon is nézheted felvételről).
Miyaviról köztudott, hogy mindenféle jótékonysági dolgot művel és elkötelezett segítője például a menekülteknek. A koncertjeit is felhasználja arra, hogy kifejezze ezt, itt is beszélt ezekről a problémákról. Ő mint zenész, nyilván sok mindent nem tud tenni, de őszintén hiszi, hogy a zene összekovácsolja az embereket, mindegy, honnan jöttél, hány éves vagy, milyen nyelvet beszélsz, milyen kulturális háttérrel rendelkezel, a zene a szeretet univerzális nyelve, ami összeköt minket. Hát minket ott az A38-on bizonyosan összekötött ezzel a rendkívüli japán művésszel. Önfeledten énekeltünk, csápoltunk, ő pedig önfeledten gitározott, nevetett, mosolygott és csak úgy áradt belőle a pozitív energia, igazi Tűzmadárként söpört végig a termen.
Ennek az embernek sugárzó lénye van, ami megérinti a lelket, a zenéje pedig felszabadítja az elmét.
A koncert végén a Miyavi Hungary rajongói klub jóvoltából alaposan meg is lepte a közönség a művészt, sok száz vörös szívecske emelkedett a levegőbe a ráadás előtt, így amikor visszajött a színpadra, teljesen meglepődött, és gyorsan fel is lőtte Instagramra a pillanatot:
A budapesti koncertről sok videó nincs még fent, de korábbi Miyavi-videókból azért kaptok egy ízelítőt abból, mit láttunk. Szédületes energiabomba ez a csávó!
A kedvenc dalomat is előadta, aminek nagyon örültem :D Ez egy korábbi felvétel, de nem baj :)
A cikkben szereplő fényképeket én készítettem, Creative Commons Nevezd meg! – Így add tovább! 4.0 Nemzetközi licenc alapján használhatók fel.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
