"Ha Amerikában vagy Angliában születtek volna, ők lehetnének a világ legnagyobb bandája", mondja ezt Gene Simmons, az ikonikus KISS együttes basszusgitárosa. Japán egyik legnagyobb rockbandájáról beszél, majd hozzáteszi, "A KISS megtöltheti a Tokyo Dome-ot egy estére. Az X Japan egy hétre."  (A Tokyo Dome 55 ezer fős kapacitású, mellesleg). Amikor egy legenda mondja ezt valakiről, akkor tudod, hogy talán nem véletlenül teszi. A japán visual kei műfaj úttörőjének számító X Japannek nem Simmons az egyetlen nagynevű rajongója, Marty Friedman, a Megadeth gitárosa, Richard Fortus, a Guns N' Roses gitárosa vagy Wes Borland, a Limp Bizkit gitárosa is beállt már a sorba.

Az X Japan polgárpukkasztó kinézetével, szimfonikus metállal kevert eklektikus zenéjével Japánban is különcnek számított egy jó ideig. Aztán eladtak pár millió lemezt, és sztárok lettek. Karrierjüket tragédiák sora övezi, miközben dobosuk és vezetőjük, Japán talán valaha volt legnagyobb rocksztárja, Yoshiki, saját teste határait feszegeti és minden koncerten gyakorlatilag a halállal néz farkasszemet. A 35 éve alakult X Japannel ismerkedhettek meg most.

Bevallom őszintén, hogy nem tudtam róluk. Sok minden van a világon, amiről nem tudok, és ahogy Simmons is megjegyezte, fogadjunk, hogy az olvasóim nagy része sem tudott róluk, mert ilyen világban élünk, ahol az angolszász gyökerű zenészek a nemzetközi sztárok. Fanni londoni koncertbeszámolója után ismertem meg őket, és az a helyzet, hogy le vagyok nyűgözve, és azt kívánom, bár hamarabb tudtam volna róluk, akkor én is ott csápoltam volna Londonban.

Az X Japan története akár átlagosként is indulhatna, két kölyök, iskolás jóbarátok, bandát alapítanak, indie-skednek egy kicsit, aztán nagykiadóhoz kerülnek, befutnak; dübörög a rock, folyik a pia, dől a lé, jön a hírnév. Az eredetileg X néven alakult banda élete azonban korántsem ment ilyen simán. 1992-ben basszusgitárosuk, Taiji lelépett, "zenei különbségek" miatt hivatalosan, a rossz nyelvek szerint meg kirúgták azért, mert nem tetszett neki, hogy a banda vezére, Yoshiki jóval több pénzt keres. (Tegyük hozzá, hogy Yoshiki kezdettől fogva a fő dalszerző is volt, plusz még producer is, no meg az együttes talán legexhibicionistább tagja [fotók, vigyázat, pucér pasi csipkében], ami együtt járt a nagyobb figyelemmel és a nagyobb rajongótáborral is).  

Az X Japan eredeti stabil felállása 1989-ben: Toshi, Taiji, Yoshiki, Pata és hide.

A színpadon őrült banda a tévés megjelenésekkor inkább volt félénk és szűkszavú, szinte mintha kettős személyiséggel rendelkeztek volna. Különösen Yoshiki esetében látványos ez a kettősség, a színpadon Duracell-nyusziként felhúzott, 250%-on pörgő, L'Oreal-reklámot megszégyenítően loknidobáló, agyrázkódásig fejrázó dobos-zongorista az interjúk alatt néha már-már egy pironkodó sihederlány benyomását keltette (videó itt). Az extrém frizurák, sminkek új divatot teremtettek, a visual keit, és rengeteg ma igen népszerű japán rocker tartja az X Japant a legbefolyásosabb elődjüknek.

Íme a banda 1992-ben a Tokyo Dome-ban, 55 ezer rajongó előtt, a Kurenai (Vörös) című daluk előadása közben.

A kilépett Taiji helyét Heath vette át a bandában, és ment tovább a buli. Sok-sok millió eladott lemez, slágerlista-elsőségek és minden jó után aztán beütött a totális csőd. Toshi, az énekes 1997-ben feleségül vette Moritani Kaori énekesnőt és általa ismerkedett meg a Home of Heart nevű szektával, mely gyakorlatilag "agymosta" a rockerélettel amúgy is elégedetlen zenészt. Toshi úgy döntött, kilép az együttesből, aminek következtében az X Japan 1997-ben feloszlott. Utolsó koncertjüket a Tokyo Dome-ban adták, ahol a koncert vége felé már nagyon látni a  banda tagjain a végtelen szomorúságot, Yoshiki majdnem bőg, maga Toshi is a sírás szélére kerül, ahogy 55 ezer rajongó perceken, szó szerint hosszú, hosszú perceken keresztül énekli az Endless Rain című dalt, melynek refrénje így hangzik:

Végtelen eső,
szakadj szívemre,
szívem sebeire,
hadd feledjek
minden gyűlöletet,
minden keserűséget.

Ez egyébként az egyik kedvenc dalom, és kedvenc felvételem, hihetetlen mennyiségű érzelem van ebben a dalban és különösen ebben az előadásban, sugárzik belőle a szívfájdalom.

Mindez azonban nem volt elég a sorsnak, 1998-ban valódi tragédia történt. A frissen feloszlott együttes tagjai gitárosuk, hide temetésén találkoztak újra. A tehetséges, jó értelemben véve őrült Macumoto Hidetót, aki gyönyörű babaarca ellenére a banda legidősebb tagja volt, májusban holtan találták a lakásán, miután egy tévéshow felvételéről részegen vitte haza a bátyja. A rendőrség öngyilkosságot állapított meg, amit Yoshiki például a mai napig sem hajlandó elhinni, mert ahogy ő emlékezett, hidének nem volt oka ilyesmit tenni, jól ment a szólókarrierje, nem volt depressziós sem, párkapcsolatban élt. Az igazságot ugyan sosem tudjuk meg, hide halála azonban nagy fájdalom volt az X Japan tagjainak, és Yoshikit és Patát viselte meg leginkább, akik legközelebb álltak hidéhez a bandából. Yoshiki hónapokra visszavonult a nyilvánosságtól a temetést követően. Hide halála hisztériát váltott ki a rajongók között, öten öngyilkosságot kíséreltek meg, és hárman meg is haltak. Az együttes tévéinterjúban könyörgött a rajongóknak, hogy ne csináljanak hülyeséget, hide sem akarná, hogy kövessék a halálba.

hide

hide temetése. 50 ezren kísérték utolsó útjára. Yoshiki reszket a beszéde alatt, olyan tömeg van, mintha Michael Jackson temetésén lennénk, vagy Diana hercegnőén... zokogó fiatalok mindenütt.

A következő 10 évben az együttes megmaradt tagjai szólóprojektjeiken dolgoztak, közülük is Yoshiki lett a legsikeresebb, szinte már kultstátust ért el, még a japán császár koronázási évfordulójára is felkérték dalszerzőnek. 2007-ben aztán váratlan dolog történt: Toshi felkereste Yoshikit, hogy dolgozzanak együtt. Az agymosás véget ért, és Toshi végül elvált a nejétől is. Az év végére az X Japan újra összeállt, és kiadták az I.V című új dalukat, melyet Yoshiki írt a Fűrész IV. című horrorfilmhez. A 2008-as Tokyo Dome-os nagyszabású, három estés koncertjükön három gitáros helyettesítette hidét: Sugizo a Luna Seaből, Richard Fortus és Wes Borland. Az Art of Life című eposzi hosszúságú (fél órás!) daluk közben hide hologramja jelent meg a színpadon, a koncert végén pedig egy nagy hide-babával búcsúztak el, jelezve, hogy elhunyt társuk örökké velük marad, és továbbra is bandatagnak számít. Itt azonban már megmutatkoztak Yoshiki egészségügyi problémái, az első koncerten egyszerűen összeesett dobolás közben.

Yoshiki az X Japan vezére, dobosa és zongoristája, no meg dalszerzője, akinek mellesleg komolyzenei kompozíciói is szép számmal akadnak, sőt, a 2012-es Golden Globe díjátadó zenéjét is ő írta. Az ő sztorija külön megér egy misét, apja öngyilkos lett, mikor a fiú 10 éves volt, onnantól csak a rockzene éltette a srácot. Anyja eladta a kimonóüzletüket, hogy a fia saját kiadót alapíthasson az X Japannek. Őrült dobolási stílusának és munkamániájának köszönhetően pedig tönkre vágta a testét, gyakorlatilag gyógyszerek, infúzió és alternatív terápiák tartják életben. Olyan szinten sérültek a nyakcsigolyái a dobolástól, hogy csak nyakvédővel dobolhat, mert félő, hogy eltöri a nyakát (nem vicc). A bal kezén nem érez két ujjat, a jobb meg állandó ínhüvelygyulladásban van. Oda se neki, jöhet egy kis Cortisol-injekció, mindenféle tapaszok és fájdalomcsillapítók, és mehet a műsor. Mert the show must go on, ahogy azt mind tudjuk. Említettem azt is, hogy gerincsérve is van? Még csak 50 éves az istenadta, de már most elmehetne Darth Vadernek. 

Yoshiki Classical, komolyzenei koncert a Grammy Museumban. Yoshikinek három komolyzenei lemeze jelent meg. Klasszikus zenét tanult, és a komolyzene éppolyan fontos neki, mint a rock. 

A show azonban tényleg megy tovább, újabb és újabb koncertekkel, melyeken immár Sugizo az állandó gitárosuk. 2011-ben azért még egy tragédia felbolygatta az életüket, volt basszusgitárosuk, Taiji felakasztotta magát a börtöncellában, ahová azért került, mert erőszakosan viselkedett egy utassal, és megrúgott egy légiutaskísérőt, aki megpróbálta csitítani. 

Taiji

Az X Japan jó ideje ígérgeti az új albumot, ami egyelőre még várat magára. Csak kislemezeket adtak ki, a legutóbbit 2015-ben, Born to Be Free címmel (de ez is egy 2010-es dal) és idén kijött a We Are X című filmzenei albumuk, merthogy dokumentumfilm készült a bandáról, melyben végig lehet kísérni őket pályafutásuk legelejétől, az összes tragédián át mostanáig. A kritikák jórészt pozitívak, bár mindenhol megjegyzik, hogy ez a film nem annyira az X Japanről szól, mint inkább Yoshikiről. A filmhez elképesztő videókat vágtak össze Yoshiki édesanyjának monumentális videogyűjteményéből. Az asszony ugyanis úgy érezte, rocker életmódja miatt a fia nem fog sokáig élni, ezért minden, de minden videofelvételt elmentett magának, ami a fiáról készült.

Én pedig várom a következő alkalmat, hogy Európába jöjjenek és csápolhassak, mert nagyon megfogtak, és nem eresztenek. Közben pedig reménykedem, hogy Yoshiki szervezete nem fogja feladni a küzdelmet a megannyi betegségével, és még sokáig fogja Toshi bömbölni a koncerteken, hogy WE ARE X.

Born to Be Free, live 2010

A We Are X trailere, ami igazából egy Yoshiki-kultuszfilm

Az együttes jelenlegi felállása:

Yoshiki, dobok és zongora, dalszerző, producer

Toshi, vokál

Pata, gitár

Sugizo, gitár, hegedű

Heath, basszusgitár

Fotók: Yahoo.jp, yeppudaa.com, omonatheydidnt, Billboard, contactmusic, Pinterest, visualioner, Tsukachigazeisme