Lee Honggi (I Honggi) az egészen fiatal generáció tagja (már legalábbis hozzám képest biztosan), 1990-es születésű. Huncut kis kölyök volt már gyerekkorában is, sorozatokban játszott, a srácban legalább hat Duracell-nyuszi veszett el, és a Jóisten egy jó nagy adag vonzerőt is hozzálöttyintett a keverékhez, amikor megalkotta. A kölyöknek aztán az egyik sorozatában szerepe szerint el kellett énekelnie egy dalt. Kicsit rekedt volt, kicsit esetlen, nagyon csiszolatlan, de értő fülek bizony kihallották belőle a potenciált, és azonnal le is csapott rá az FNC Entertainment feje. 14 éves volt. Három évvel később az F.T. Island nevű hangszeres idolbandában találta magát énekesként. 

Nem hitték el. Nem hitték el az emberek, hogy ő énekel, voltak, akik azt gyanították, hogy valaki felénekli a dalokat, ezt a törékeny, de helyes pofikájú tinit meg odaállították tátikázni. Aztán amikor talkshowban a-cappella nyomatta a népnek, akkor vakarták fel az emberek az állukat a padlóról. Hogy lehet egy 17 éves srácnak ilyen hangja? Honnan jön belőle? Lemezjátszó van a gyomrában? Autotune? Ugyan kérem, nincs neki arra szüksége.

Persze azóta eltelt 10 év, és Honggi hangja egyre érettebb, egyre öblösebb, egyre férfiasabb és egyre rockosabb. A bandával sok mindenen mentek át, kezdve ott, hogy Koreában sokkal inkább popot játszottak, mint rockot, mert a kiadójuk nem engedett mást. Japánban viszont lubickolnak, egyszerűen lubickolnak a rockban, és Honggi végre kieresztheti azt a bődületes szép orgánumát. Persze, kieresztette ő már párszor Koreában is, szívszaggató poprock-balladákban, de lássuk be, a rock, a rock a neki való világ. 

Rock it, babe!

Na jó, ez a sírós ballada azért jó lett. :) És hát élőben 200x olyan jó. 2:05-től kezd neki.

Apropó élőben. Honggi legnagyobb erőssége, hogy nem stúdióhuszár. Tudjátok, az a fajta énekes, aki lemezen pöpecül hangzik (hello autotune), élőben meg meh. Honggival az a helyzet, hogy élőben pont olyan pöpecül hangzik, mint stúdiófelvételen, ha nem még százszor jobban. Mikor a párizsi koncertjükön elkezdett énekelni, tiszta libabőr lettem és fél centire voltam a bőgéstől.

 Meglepiéneklés? No problem. 

Élőben rádióban? Kipipálva!

 Említettem már, hogy nem csak énekel? Dalt is ír, persze. Például ezt itt:  

Persze ő is csak ember, így néha hibázik, pláne ha betegen énekel, mint itt is. Persze a csapattársai rögtön lecsapnak és halálra szívatják szegényt :) Hogy aztán meg libabőrösre énekelje a karunkat.

Vajon megnyerné-e nálunk a tehetségkutatót? Ezzel a hanggal? Ki tudna neki ellenállni? 

Lesétál a színpadról, vastaps közepette, elégedetten vigyorog, picit ugrik egyet a színfalak mögött, kinyújtja a nyelvét, aztán megérdeklődi a toporgó műsorvezetőtől, hol lehet egy jót tekézni. Ha már homár, legyen kövér.