...avagy hogyan válhatsz egy számodra ismeretlen K-pop csapat feltétel nélküli rajongójává!
Írta: YinYang Adri
Én még igazi maknae vagyok a K-Pop világában, pedig már nem vagyok mai tyúk. Mégis mióta beszippantott ez a „magic world” , egyre inkább az az érzésem, hogy innen már nem lesz kiút visszafele, csak egyenesen előre. Mindezek ellenére azt kell mondjam, nem bánom egy cseppet sem, csak el kell fogadnom, hogy nem fognak normálisnak tartani. :)
Nos, de térjünk vissza a recepthez, hogyan tehetünk szert újabb rajongásig szeretett idol csapatra. Kell, hogy kapj egy laza meghívást, valahogy így:
- Amúgy van kedved jönni a Boys Republic koncertre?
Rendezd le egy egyszerű válasszal:
- Jó lenne…
Majd felejtsd is el, hogy mész valamilyen koncertre. Aztán előtte egy nappal nézzél rá azért, milyen dalokkal jött ki az együttes. Ekkor felkúszhat picit az érdeklődési szinted, mint a hőmérőben a higanyszál, ami várakozással telivé teszi a koncertig hátra lévő időt. Érkezés a helyszínre, ahol már gyülekeznek a nagy rajongók. A karszalag felvétele után nyomás a koncertterembe. Ekkor a megcsapott a fülsüketítő visítás, ami számomra elképzelhetetlen, hogy én visongassak, pár alig múlt húsz éves srácnak?! Ne már?!
Ám, amikor elsötétült a nézőtér és beléptek a srácok, magam sem gondoltam volna, hogy ez történik. Először csak néztem őket, nem hittem a szememnek, hogy ezek élőben milyen kis helyesek. Aztán azon ámultam, hogy milyen összhanggal táncolnak és milyen kiválóan énekelnek. Fülbemászó dallamok, skandálható refrének, közvetlen hangvétel és jó kommunikáció a közönséggel. Hogy a tréningeik során melyik órán tanítják meg velük az „igéző szempár” nézést, azt nem tudom, de rettenetesen működött.
Saját számaik eléneklését követően a csapattagok egyenként léptek a színpadra. Jelentem, nálam itt nyílt ki a rajongói ajtó, és amint beléptem, hangos csattanással csapódott be mögöttem. Sunwoo Robbie Williams Angels című dalát olyan átéléssel és egyedi hangszínnel adta elő, hogy lehetetlen volt neki ellenállni. Amikor a csapat vezetője, One Junn saját magát kísérve a zongoránál, énekelte a Haru Haru-t a Bigbangtől, már én is együtt énekeltem a tömeggel az ismerős sorokat. Majd 5 szerencsés leányzó együtt játszhatott a bandával, ahol megmutatkozott a humoros oldaluk és szerethető színpadi személyiségjegyeik.
[caption id="attachment_2488" align="aligncenter" width="500"] Játék[/caption]
A vendégfellépő Choi Soo-min zongorajátékával csak fokozta a hangulatot, lendületes játékával vitte egyre beljebb a közönséget és jómagamat a teljes felszabadultság érzése felé.
[caption id="attachment_2487" align="aligncenter" width="500"] Choi Soo-min[/caption]
A fellépés második felére már nem maradtak kérdések, a fiúk fergeteges táncának látványa tornádóként söpört végig a közönségen. Az encore alatt pedig már ugrálva roptuk együtt a táncot és sikítva tomboltunk a fiúkkal.
És honnan tudod ezek után, hogy igazi fan lettél?
Úgy, hogy este 11-kor a koncert után hazaérve azonnal letöltöd az összes albumot, háttérképet, valamint nem kérdés már számodra, ki a csapatból a biasod, majd mindezeket tetézve, ha lakótársad megkérdezi hazaérve, hogy na milyen volt a koncert, énekelve válaszolod összefüggéstelenül:
HELLO, HELLO, HELLO.. Ó.. VIDIÓGÉÉÉÉJM ..Ó.. VIDIÓGÉÉÉÉJM
Fényképek: Xiaolongimnida, cc-by-sa-3.0
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.