A koreai irodalomról vajmi keveset tudunk, mi magyarok. Nemigen tanuljuk még középiskolában sem, valamiért az ázsiai irodalom jórészt kimarad az életünkből, csak az európai, amerikai irodalmat tartjuk "világirodalomnak", jobbára ilyen műveket olvasunk, a kínai, koreai, japán vagy egyéb ázsiai művek leginkább az Ázsia-kedvelőkhöz jutnak csak el, a szélesebb olvasóközönség ritkán vesz kezébe ilyen könyvet. Valamiért azt vélelmezzük, hogy az ázsiai irodalom valamiféle egzotikus témakör, amit nem érthet meg egy európai, csak a szubkultúrában lézengő "fura" Ázsia-rajongóknak kell az ilyesmi. A kínai irodalommal kapcsolatban azt is gyakran hozzák fel érvként, hogy az írásjegyek komplex fogalmi jelentései miatt lehetetlen fordításban átadni a művet. Ha pedig modern művet olvasunk, akkor biztosan nyugati írók hatottak a szerzőre amúgy is.

Ezzel a hozzáállással pedig egy értékes és izgalmas irodalmi világtól fosztjuk meg magunkat. A koreai irodalom valóban egzotikusnak hathat, és "más", mint amit megszoktunk, de ott is csak emberek élnek, írnak, alkotnak, olyan emberi érzéseket, szituációkat közvetítenek, amelyeket mindenki megért nemtől, kortól, vallástól és nemzetiségtől függetlenül. A kultúra ismerete persze sokat jelenthet, de enélkül is meg lehet érteni, azonosulni lehet ezekkel a művekkel.

Évezredeken át

A koreai irodalom emlékeiről csak a 7. század óta vannak feljegyzések, azonban ez nem jelenti azt, hogy korábban ne létezett volna, hiszen szájhagyomány útján terjedt, ahogy minden kultúrában. Mivel a koreai népnek sokáig nem volt saját írása, az első költeményeket, történeteket a számukra ismeretes egyetlen módon jegyezték le: kínai írásjegyekkel. Emiatt persze az interpretációjuk, rekonstrukciójuk nem egyszerű: a kínai írás nem tudja pontosan lefedni a koreai nyelvet, ami az izoláló kínaival szemben ragozó nyelv, akárcsak a magyar. A hangulatok, érzések azonban így is átjönnek, például az első ismert koreai versnek elkönyvelt Sárgarigók (황조가, Hvangdzsoga) esetében, melyet Juri kogurjói királynak tulajdonítanak, és a magányról szól:

[caption id="attachment_2449" align="alignright" width="325"] Hvangdzsoga-illusztráció. Forrás: daum.net[/caption]

Röpködő sárgarigók, férfi és nő szerelemmel telve. Magányomban én ugyan kivel megyek haza?

(Saját fordítás angolból)

A kínai írásban járatos koreai nemesek és buddhista szerzetesek számos kínai nyelvű költeményt írtak, kínai versformákban. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ne lettek volna autentikus, bár kínai írással lejegyzett koreai versformák. A költeményeket koreaiul énekelték (az első versformák szinte kivétel nélkül énekre születtek), a kínai történelemkönyvek elég korán megjegyezték, hogy a koreaiak szeretnek táncolni és énekelni. A sámánista hitvilág is táncra, énekre épül, de még a koreai buddhizmusban is elterjedt volt a tánc.

A koreai három királyság (Silla, Pekcse és Kogurjó) idejében (i.e. 57-től i.sz. 668-ig) a legnépszerűbb verses forma a hjangga volt, dalok, melyeket a parasztoktól kezdve egészen a királyokig bárki írhatott, mára azonban csak 25 maradt fenn belőlük írásban, ezek többségét papok írták és buddhista tematikájúak. Ugyancsak koreai műfaj a sidzso és a kasza, melyeket a nemesség mellett például a művelt kiszengek (a japán gésákhoz hasonló hölgyek) is magas fokon műveltek. Az egyik leghíresebb ilyen kiszeng Hvang Dzsini, akinek legendákkal övezett, tragikus életéről számos film és sorozat is készült.

[caption id="attachment_2450" align="alignright" width="228"] Ha Dzsivon (Ha Ji-won) mint Hvang Dzsini[/caption]

 

동짓달 기나긴 밤을 한 허리를 베어내어 tongdzsittal kinagin pamul han horirul peoneo

춘풍 이불 아래 서리서리 넣었다가 cshunphung ibul are szariszari nohottdaga

어른님 오신 날 밤이어든 구비구비 펴리라 orunnim oszin pamiodun kubigubi phjorira

A leghosszabb téli éjszakát dereka kellős közepén kettévágom,

Tavaszillat takaró alá szariszari beteszem,

Azon a napon, amikor Ő megjön, kubigubi kibontom.

(Hvang Dzsini egyik költeménye lefordíthatatlan hangulatfestő szavakkal. Osváth Gábor fordítása)

 

A Csoszon-kor (1392–1897) irodalma már valóságos kincsestár, rengeteg mű született az 500 éves királyságban, számos verses regény, költemények tömkelege maradt ránk, jobbára handzsa írással (azaz kínai írásjegyekkel), de a korszak vége felé egyre többször hangullal, a koreaiak saját ábécéjével is. Jobbára a jangban nemesek írtak, gyakran álnéven vagy anonimként, rengeteg népies jellegű történet született, például a népi legendaként számon tartott, valójában egy Ho Gjun (허균) nevű nemes által megalkotott Hong Gildong, a koreai "Robin Hood" figurája. Kiszengek mellett tanult nemes nők is írogattak, bár kevés mű maradt fenn tőlük, mert a nők irodalmi tehetségére meglehetősen szkeptikusan tekintettek a férfiak uralta társadalomban, ráadásul nem is igen nézték jó szemmel az írni-olvasni tudó asszonyokat. A 16. században egy merész asszony, Ho Nanszolhon (허난설헌) azonban mégis kivívta az elismerést költeményeivel. Ekkoriban vált népszerűvé a sámánénekekből alaposan átalakult phanszori, a koreai egyszemélyes "opera", melynek szövegeit szintén az irodalom tárgykörébe tartozónak tekintik, akárcsak az érdekes maszkos táncokat és a koreai bábjátékot, melyeket a drámatípusok közé sorolnak és elsősorban népi eredetűek.

[caption id="attachment_2453" align="aligncenter" width="500"] Forrás: Korea.net[/caption]

Korea sajátos történelméből kifolyólag az átmenet a hagyományos, sokszor kínai hagyományokat követő regényírásból a "modern" regényekhez nem volt zökkenőmentes. A japán megszállás előtt az 1900-as évek első évtizedében hibrid-regények születtek, melyek már egy új út felé mutattak, prózában íródtak, de még a Csoszon-kori jegyeket is magukon hordozták: ez volt a sinszoszol, az "új regény". Ugyancsak a kor felfordult világát jellemzi az, hogy az első modern koreai regény írójának tartott I Gvangszu eleinte erőteljesen nacionalista volt, aki felvilágosult szellemben írt, aztán később a japán gyarmatosító propaganda legnagyobb képviselőjévé, terjesztőjévé vált, egy hihetetlen pálfordulással.

Mikor elszakadt szoknyám siratom, Valahonnan megjelenik az arca, S az ablak repedésén át azt suttogja: „Hát nem te vagy-é Korea leánya?” (Mo Junszuk, saját fordítás angolból)

[caption id="attachment_2455" align="alignright" width="176"] Forrás: Könyvmolyképző Kiadó[/caption]

Az 1920-as évektől megjelentek a feminista írónők, költőnők, többük magánélete is meglehetősen jól tükrözte a nem konvencionális gondolkodásukat. A koreai háborút követő időszak egyértelműen a háború borzalmainak feldolgozásával telt, számos meghatározó regény, több kötetes regényfolyam született. Pak Kjongi írónő A föld (Thodzsi) című 16 kötetes regényfolyamát máig az egyik legmeghatározóbb alkotásnak tartják, míg Cshö Inhun A tér (Kvadzsang) című regénye híven tükrözi a kor emberét, aki kiábrándul mind a dél-koreai, mind az észak-koreai rendszerből.

A gyorsan fejlődő dél-koreai valóságot ábrázoló A törpe, Cso Szehi novellaláncolata a gazdasági fejlődés másik oldalát mutatja meg: a kirekesztett, elhagyott, lenézett kisembereket, a gazdagok és szegények közötti egyre táguló szakadékot. Az egyik legsikeresebb koreai írónő, Sin Gjongszuk az 1990-es években hívta fel magára a figyelmet Ahol a harmónium állt (Phunggumi ittdon csari) című művével, ő az első koreai író, aki felkerült a New York Times bestsellerlistájára Vigyázzatok Anyára! című regényével.

Olvassunk együtt!

A koreai hullám, vagy más néven hallyu terjedésével a koreai irodalomra is több figyelem irányul, számos könyvet fordítottak le mintegy harmincnégy nyelvre. Aki szeretne böngészni olvasnivaló után, a Koreai Irodalmi Fordítóintézet oldalán számos nyelvű e-könyvet megtalál, ezek többségét meg lehet vásárolni az Amazonon, de ingyenesen letölthető könyveket is kínálnak, angol fordításban.

Magyar nyelven csupán néhány mű jelent meg, a listát itt találjátok, a Terebess Ázsia E-tárban is találhatóak fordítások, főképp versek és novellák.

A koreai irodalomról végtelenségig lehetne írni, ha bővebben kíváncsi vagy a műfajokra, szerzőkre, történetére, kattints ide.

 

Források