Amikor a gésa szót meghalljuk, valószínűleg mindannyiunknak kimonóba öltözött, fehérre festett arcú, égővörös ajkú japán nők jutnak az eszünkbe. A gésák azonban - bármilyen meglepő is ez - eredetileg férfiak voltak. Történelmileg tekintve mégsem annyira meglepő, hiszen a gésák feladata a szórakoztatás, azt pedig eredetileg szinte minden társadalomban a középkorban férfiak végezték, gondoljunk csak akár az európai színészetre, ahol kezdetben a női szerepeket is férfiak alakították.
Nem volt ez másképp a gésákkal sem. A férfi gésák, a taikomocsik vagy hókanok eredetileg udvari komédiások voltak, akik a daimjók (földesurak) szolgálatában álltak a 13. századtól kezdve és nem csak szórakoztattak, de gyakorlati, politikai tanácsokkal is ellátták uraikat. Táncosok, művészek, a teaszertartás mesterei voltak, a 16. századra társalkodókká váltak.
Az 1700-as évek közepén megjelentek a geikók, azaz a "művésznők", és szép lassan kiszorították a hókanokat. Népszerűségük csúcspontján körülbelül 600 hókan volt Japánban, ma már csak öt található, négyen Tokióban dolgoznak, egy pedig Kiotóban él.
https://www.youtube.com/watch?v=mCafWaPuVXI
A hókanok, akárcsak a gésák, jártasak az éneklésben, a táncban, hangszereken játszanak, ugyanakkor az előadásuk inkább komikus jellegű. Társalkodók is, akik sokféle témában tudnak beszélgetni az ügyfeleikkel. Akárcsak a gésák, a hókanok sem nyújtanak szexuális szolgáltatást.
Források: The Daily Beast, Caroline Seawright
Fotó: Everett Kennedy Brown/EPA/Corbis
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.