Cshö Szon (최선) nem hétköznapi művész, munkái provokatívak és néha már a gondolatuk is gusztustalan.

Leghíresebb munkái között van olyan festmény, ami járványban elpusztult disznók zsírjával készült és melegben megolvad, olyan is, amit a Kumi városánál 2012-ben kiömlött fluor-hidrogénsav felhasználásával készített, és ami annyira mérgező, hogy átlátszó fallal elzárt szobában lehet csak kiállítani. Vett be hashajtót, hogy az így keletkezett ürülékmintákat felhasználva fessen képet alumíniumlemezre és akasztott fel zöldellő fákra piros cipzárrengeteget, hogy ezzel szemléltesse a "kinyitja a cipzárt" koreai mondást, ami az opportunizmusra utal.

[caption id="attachment_2343" align="aligncenter" width="470"] Szennyvízfestmény. Forrás: Cshö Szon weboldala[/caption]

[caption id="attachment_2345" align="aligncenter" width="470"] Disznózsír papíron: járvány következtében ezrével pusztultak el, illetve vágtak le sertéseket 2011-ben. A papírra kent zsír a látogatók testhőjétől megoldvad. Forrás: Cshö Szon weboldala[/caption]

Cshö mindig is különc volt, bár az ország egyik legjobb művészeti egyetemén végzett, ott is kinézték, mert nem úgy alkotott, ahogy azt hagyományosan elvárták tőle. Ő azonban hajthatatlan maradt, mert úgy véli, a modern művészetnek ösztönöznie kell arra, hogy átgondoljuk, milyen világban élünk. Ezért készített például állatcsontokból műalkotásokat a Jokohamai Triennáléra is. Ugyanis Cshö szerint a kelet-ázsiai népek egyformán felhasználják ezeket hasonló ételek készítésére, de vajon hogy fog tíz év múlva kinézni egy kelet-ázsiai terített asztal, ha egyszer ezek az országok egyfolytában egymás torkának ugranak?

Ő maga így nyilatkozott művészetéről:

"Alkotásaim fő témája a művészet hagyományos definíciójának folyamatos megkérdőjelezése és az anyagi léten túl a láthatatlan értékek keresése. Ezért is használok láthatatlan anyagokat, mint a lélegzet, a testhő, a szél vagy az illatok, vagy éppen a társadalmi eseményeken gyűjtött anyagok. Ezek segítségével realisztikus alkotásokat akarok létrehozni, amelyek kifejezik azt az iróniát, ami szerint a műalkotásokat biztonságosan kiállítják, miközben a társadalmunk és mi magunk is veszélyben vagyunk."

Források: Korea Herald, ssunya.net