Hivatalos koncertriportot ne várjatok most, azt már megírtam a Hellokpopnak, most inkább a személyes élményeimet osztom meg veletek a január 16-17-i párizsi FTISLAND-koncertekkel kapcsolatosan.

Nehéz az európai K-pop-rajongó élete, ezt mind tudjuk. Ha van is koncert, jobbára valahol Nyugat-Európában, horror árakon, plusz utazás, szállás és egyéb költségek. Ennek ellenére belevágtam, mert az FTISLAND a harmadik legkedvesebb bandám a BIGBANG és a JYJ után a földkerekségen. Hosszú útunk volt Fanni barátosnémmal, Brüsszelbe kellett repülni, mert a koncert napján csak délutáni járatok voltak Párizsba. Hajnalban keltünk, reggel kilencre értünk Brüsszelbe, vonattal fél egyre Párizsba. Épp hogy szusszantunk egyet a szálláson, máris indulni kellett a koncert helyszínére, ahol már 4 órakor ez fogadott minket:

[caption id="attachment_2095" align="aligncenter" width="600"] Végtelen hosszú sor a La Cigale előtti járdán. Volt, aki már hajnal óta ott ácsorgott.[/caption]

A széles út közepén húzódó járdasor (kicsit mint az Andrássy úton, olyan) közepén végestelen végig álltak a rajongók, míg a La Cigale előtti közvetlen járdán a VIP-belépősök sorakoztak várva a high-five (pacsizós) eventre. Később azt olvastam több rajongótól is, hogy alig emlékeznek a high-five-ra, annyira gyorsan elvonultatták őket a srácok előtt. Míg a VIP-sek pacsiztak, addig mi fagyoskodtunk a sor közepén, aztán egyszer megindult a tömeg át az útkereszteződésen, a francia rajongói klub egyik vezetője ácsorgott az út közepén kitárt karokkal jelezve az autósoknak, hogy itt most fangörcs - akarom mondani fangirl - felvonulás veszi kezdetét. Felmarkoltam gyorsan a fotópasszomat, amit előtte leegyeztettem a Nous Productions-szel emailben, és uzsgyi a színpad eleje. Biztonsági őr bácsi, aki egy mukkot nem beszélt angolul, nem akart oda engedni, a passz ellenére se. Koncert kezdetéig nem engedtek a fotósárokba, így a színpad széléről kellett megpróbálni beállítani a gépet a fényekhez. Remek... Fanni közben elveszett a tömegben. Serály....

Még jó egy órácskát ácsorogtunk, de ez nem rombolta a hangulatot, időről-időre kántáltak a rajongók, sikoltoztak, amikor megjelent a gitárhangoló fickó a színpadon és jól elszórakoztatták saját magukat koncert kezdetéig.

[caption id="attachment_2097" align="aligncenter" width="600"] Még sehol senki a színpadon, de már tombolnak a Pürik[/caption]

A koncert maga zseniális volt, bár közvetlen a színpad előtt a zene miatt alig lehetett hallani Honggi mikrofonját a gyors számoknál (picit hátrébb már nem volt gond a hangzással). Az első négy dalra őszintén szólva nem emlékszem, mert fotózni kellett. Nem lehet egyszerre fangirlködni és komolyan gondolkodni a fénykép beállításán is, de időnként felpillantva a gép kijelzőjéről, rácsodálkoztam arra, hogy "úristen 10 centire van tőlem Lee Honggi!"

[caption id="attachment_2099" align="aligncenter" width="400"] Művészi(es) fényjáték Honggi arcán[/caption]

Meg kell jegyeznem, nagyon szépek élőben. Szép a bőrük, az arcuk, a mosolyuk, az egyetlen meglepő (vagy annnyira azért mégse meglepő), hogy tényleg nagyon alacsonyak. Még Jonghoon sem valami magas, Honggi meg tényleg pici. :) (Az a 175 centi a hivatalos profiljában igencsak generous túlzás :D, talán a 168 közelebb áll az igazsághoz, még talpbetétes cipővel is...).

Honggi elemében volt, ugrált, majd' megőrült, vigyorgott mint a vadalma, a többiek kicsit visszafogottabbak voltak az elején, de a rajongók annyira zseniálisan árasztották magukból az imádatot, hogy hamar felkerült a vigyor még a "marcona" leader arcára is.

A szöveges részt sajnos nem tudom jól visszaadni, mert angolul nem tudnak, franciául meg én nem tudok, így Honggi gyors koreai szövegeléséből kellett minimális tudásommal kihámozni valamicske információt. Annyi azért lejött, hogy nagyon meglepődtek a rajongókon, hogy mindenki fejből tudja a szövegeket, az akusztikus résznél Honggi többször majdhogynem földön fetrengett, annyira el volt képedve - a közönség leénekelte imádott fő vokálunkat a színpadról, hangerőben és vehemenciában is.

https://www.youtube.com/watch?v=cgn9tlfLv8Q

Baromi jó koncert volt, imádtam minden percét. Utána beültünk egy bárba Fannival és egy Angliából érkezett magyar párral, akikkel jól összebarátkoztunk. Mire hazaértünk a szállásra, elmúlt éjfél, de még legalább hajnali fél kettőig a koncertet veséztük ki.

Másnap ugyan elmentünk rögtönzött városnézésre, de bevallom, engem nem érdekelt különösebben Párizs soha, és most sem ájultam el tőle, az Eiffel-torony lenyűgöző ugyan a méreteivel, de a környezete egy sáros park, ahol tocsog az ember a trutyiban, mert le sincs kövezve, úton-útfélen rátelepszenek az emberre a kabátból áruló "kereskedők", akik a karodat is megrángatják, ha nem akarsz vásárolni. Alig vártam, hogy este legyen és kezdődjön a második koncert.

A kisebb helyen kevesebb befogadóképesség mellett is bolondokháza volt már a bejáratál. Egy komplett hosszú utcán ácsorgott a sor, a fanclub light sticket osztogatott és kis szivecskéket, és iszonyúan hideg volt. Szétfagytunk, mire bejutottunk a pöttöm terembe, ahol hering módjára lehetett csak álldogálni. De a koncert takkra pontosan kezdődött, egyetlen másodpercet sem késtek.

[caption id="attachment_2101" align="aligncenter" width="634"] Honggi végig sörözte a koncertet[/caption]

Lead vokálunk azzal kezdte a koncertet, hogy "Hello Paris! I'm drunk. Sorry. Fuck." (Helló Párizs! Részeg vagyok. Bocsika. Ba***meg), majd ennek megerősítésére felhörpintett úgy 3 deci sört egy húzásra, aztán a színpad mögül kiosztogatott még pár pohárral az első sorokban állóknak. Tört angolsággal (amihez hozzájárult, hogy a pia miatt sem fogott a nyelve), gyakorlatilag mutogatva elmagyarázta, hogy jót piáltak koncert előtt, és hogy még leader-ssi is vedelte a whiskeyt, amire leader-ssi arcán kissé erőltetetté vált a mosoly. :D Miután vokálunk kiteregette az együttes ivási szokásainak szennyesét és felhajtott még pár pohár söröcskét, belevágtak a zúzásba, aztán pici szövegelés után még pár dal és már vége is volt... Felszabadultak voltak, teljesen levetkőztek minden gátlást, közvetlenek voltak és vidámak, és felejthetetlen élményt nyújtottak. És teszem hozzá, Hongginak részegen is megy az éneklés :D

És akkor térjünk rá a cikk címére is: azaz a majdnem-szaszenggé válásom történetére. Jó, nem kell megijedni :) A koncert után kivonultunk az utcára, ahol is csapatokba verődve álltak a pürik egy fekete kisbusz környékén és mindenki kattintásra készen tartotta a telefonját. Bevallom nőiesen, egy fél pillanatra engem is elkapott a "tejóisten, tényleg kijönnek itt? Hol? Merre? Mikor??", de amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan távozott is az érzés. Egyrészt, úgysem fogják őket a főbejáratnál kihozni, valószínűleg rég kivitték őket a vészkijáraton egy másik utcában, a kisbusz pedig elterelésnek jó volt. Másrészt pedig ők is emberek, akik legkevésbé arra vágynak egy fellépés után, hogy 200 sikoltó kislány (és noona) másszon az arcukba. Ott hagytuk a fanokat, akik még ki tudja meddig ácsorogtak a csodára várva, és elmentünk vacsorázni.

Hát így nem lettem szaszeng, de bepillanthattam abba, hogy mennyire könnyű is lehet azzá válni, ha az ember enged a kísértésnek, a "csak most az egyszer odamegyek és lekapom őket, ahogy kijönnek"-érzésnek. Ne engedjetek neki, lányok! Legyen elég, hogy a koncerten lehetett látni őket, az is megért minden pénzt, utazási fáradtságot és kellemetlen téli sorbanállást. Remélem, hogy az FNC észbe kap és rájön, hogy van igény a srácokra itt, és hamarosan újra jönnek majd Európába, és nem csak Párizsba.

KÉPEK A KONCERTRŐL

A cikkben (és a flickr-ön) szereplő képek saját képeim, Creative Commons - Nevezd meg! - Így add tovább! -licenc alatt találhatóak, mely feljogosít arra, hogy használd máshol, de mindig meg kell adnod a forrást, a szerzőt, és ugyanezt a licencmegjelölést. Enélkül a képeimet nem használhatod fel.