Ez a poszt a blog.korea.net számára íródott angol poszt magyar változata.

Dél-Koreának jellegzetes kulturális örökségvédelmi rendszere van. Ha rendszeresen olvastok Korea-témában, biztosan hallottatok már a Nemzeti kincsekről, és valószínűleg azt is tudjátok, hogy Szöul híres Namdemunja az 1. számú nemzeti kincs. De azt tudtátok-e, hogy a rendszer ennél jóval összetettebb és sokkal átfogóbb is? Lássuk, hogyan védik a koreaiak a nemzeti örökségüket!

[caption id="" align="aligncenter" width="636"] A Namdemun éjjel, 2006. Fotó: tylerdurden1, Flickr, CC-BY-2.0[/caption]

Kik védik?

A Kulturális Örökségvédelmi Hivatal (KÖH) felelős az értékek feltárásáért, megőrzéséért, kategorizálásáért. Székhelye Tedzsonban található. A KÖH hozta létre 2000-ben a Koreai Nemzeti Kulturális Örökség Egyetemet, amelynek célja a kulturális örökségvédelem számára megfelelő szakembereket képezni. A KÖH alá tartozik a többek között a Nemzeti Palotamúzeum és az ország többi palotáját felügyelő palotairoda is.

Érdekesség: 2012-ben a KÖH csaknem 600 millió amerikai dollárnak megfelelő költségvetéssel rendelkezett.

Mit védenek? 

A kulturális örökséget öt fő kategóriára osztják, ezeknek alkategóriái vannak.

Az államilag besorolt kulturális örökségről közvetlenül a KÖH dönt, az örökségvédelmi törvény alapján. Az alábbi kategóriákat különbözteti meg: nemzeti kincs, kincs, történelmi látványosság, festői táj, természeti emlék, fontos szellemi kulturális örökség és fontos néprajzi kulturális örökség. Az első négy kategóriába a kézzel fogható dolgok kerülnek, úgy mint épületek, írások, könyvek, szobrok, kézműves tárgyak, fegyverek és régészeti leletek. A szellemi örökséghez tartoznak a különféle színdarabok, táncok, a zene, az irodalom és a kézművesség (nem maguk a tárgyak, hanem az elkészítésükhöz szükséges tudás, pl. hogyan készítünk hagyományos kalapokat, íjakat, stb.). A természeti emlékek állatokat, fákat, barlangokat, természeti jelenségeket, képződményeket jelent; ide tartoznak például erdők illetve őshonos állatok természetes élőhelyei.

[caption id="attachment_1408" align="aligncenter" width="470"] Kanggangszulle, Talán az egyik legismertebb koreai tánc. 8. számú fontos szellemi örökség.  Fotó: CHA[/caption]

Érdekesség #1: Tudtátok, hogy egyes szodzsu és jakcsufajtákat is a szellemi örökség részévé nyilvánítottak? Például a kjongdzsui Kjongdong popcsu nevű italt, amit 300 éve egy család készít Kjongdzsuban, és egy speciális, kettős fermentálásos technikával főzik.

[caption id="attachment_1406" align="aligncenter" width="470"] Popcsu-készítés. Fotó: 44kkong.tistory.com[/caption]

Érdekesség #2: Létezik egy híres fenyőfa, ami miniszteri rangot kapott! A  Csongiphumszong (정이품송) Észak-Cshungcshong tartományban, a Szongniszan hegynél található, és egy legenda szerint a 15. században Szedzso király akart áthaladni alatta a hordszékével, ám az belegabalyodott a mélyre hajló ágakba. Mikor a király felkiáltott, hogy "megakadt a hordszékem", a fa felemelte az ágait, hogy a király át tudjon haladni. Megbecsülése jeléül Szedzso miniszteri rangot adományozott a fenyőnek, mely ma örökségvédelem alatt áll.

[caption id="attachment_1407" align="aligncenter" width="470"] Csongiphumszong, a híres fenyő. Fotó: KNPS[/caption]

Tipp: A nemzeti kincs és kincs kategóriának hasonlóak a követelményei, a különbség annyi, hogy a nemzeti kincseket nem csak Korea, de az egész világ számára fontosnak tartják.

[caption id="" align="aligncenter" width="274"] Korjo-dinasztia korabeli szeladon váza, 68. számú nemzeti kincs Fotó: User Korea history, cc-by-sa-3.0[/caption]

Az államon kívül a tartományoknak és a városoknak is van joga kategorizálni, azokat az értékeket, amelyeket a KÖH nem sorolt be. Hasonló alkategóriákkal dolgoznak, tárgyi, szellemi értékeket, emlékeket (sírhelyeket, állatokat, még ásványokat is) és néprajzi értékeket őriznek meg az utókornak.

A harmadik kategória neve szimplán Kulturális örökségi tárgyak, és azok tartoznak ide, amelyeket sem az állam, sem a városok/tartományok nem klasszifikáltak. A következő kategória a Regisztrált kulturális örökség, ide olyan, a 19. század vége és 1940-es évek között épült épületek tartoznak, amelyek állagvédelemre vagy felújításra szorulnak. Az ötödik kategória a Be nem sorolt kulturális örökség. Ide egyrészt olyan tárgyak tartoznak, melyek nem kerültek állami vagy tartományi/városi besorolásba, de történelmi vagy művészeti értékük miatt védelemre szorulnak és exportjuk tilos, például könyvek, fanyomók, festmények, kézműves tárgyak; másrészt ide számítják a föld vagy tenger alatt megbúvó, feltárt vagy még feltáratlan műkincseket is.

A koreai kulturális örökség egy része az UNESCO Világörökség-programjába is bekerült.

[caption id="" align="alignnone" width="768"] A doszani szovon; egy Korea megannyi Konfuciusz-iskolájának, kilenc közülük Világörökség. Fotó: Steve46814, CC-BY-SA-3.0[/caption]

Mennyi van?

405 nemzeti kincset, 2033 kincset, 483 történelmi helyszínt (pl. a Hvaszong erődöt és Szöul falait), 51 festői tájat (pl. a Csindo- és a Modo-sziget közötti, "Mózes csodájának" nevezett esemény is ide tartozik, amikor is a tenger ketté válik és át lehet sétálni a másik szigetre) tartanak nyilván. Ezen kívül 420 természeti emlék, 130 fontos szellemi örökség, több mint ezer néprajzi érték és 430 regisztrált korai modern épület van nyilvántartva államilag.

[youtube https://www.youtube.com/watch?v=Je5wlz86Sgg]

[caption id="attachment_1414" align="aligncenter" width="470"] Szöul falai a Pugakszan hegyen. Fotó: Palandri, Panoramio.[/caption]

Forrás: Cultural Heritage Administration

Szócikk a Wikipédián