Avagy miért is volt 2012 igazából kompletten a JYJ éve?

Sok sikeres előadó volt tavaly a K-popban, Psy világot hódított, a Bigbang csaknem egymillió fős világ körüli turnét zárt, a TVXQ-duó rekordot rekordra halmozott Japánban, a Wonders Girls és a Girls' Generation felmászott a Billboardra, a KARA lesöpörte a japán lánybandákat a porondról, és sorolhatnánk. 2012 igazi hősei mégsem ők, hanem egy olyan együttes, akiket még csak a tévében sem látott fellépni senki. Csendben, suttyomban szépen begyűjtöttek pár igen impresszív rekordot, díjat és elismerést, úgy, hogy tizedannyi promócióra sem volt lehetőségük, mint a többieknek.

Ők a JYJ, a TVXQ-ból kivált Jaejoong, Yoochun és Junsu, akiknek története bizonyítja, hogy nem csak egyetlen módszer létezik a sikerre. Ha K-pop Survival Guide-ot kéne írni újonc előadóknak okításul, akkor a JYJ-vel lehetne teletarkítani a példatárat. Így kell túlélni egy katasztrófát és visszamászni a csúcsra.

A TVXQ mizériájával már foglalkoztam, így csak röviden: Jaejoong, Yoochun és Junsu elégedetlenek voltak a szerződésükkel, és miután nem sikerült megegyezni a kiadóval, pereltek. A TVXQ kettészakadt, a srácok megalapították a JYJ-t. Az élet megy tovább, pápá.

Csakhogy az élet nem volt egyszerű ezek után a srácoknak, mivel a pereskedés közepette a régi kiadójuk bizony mindent elkövetett, hogy fasírtot csináljon belőlük. Az SM Entertainment Korea legnagyobb és legrégebbi szórakoztatóipari mogulcége, és messzire elér a kezük. Olyan messzire, hogy egyszerre minden ajtó bezárult a fiúk előtt, de szó szerint. A tévécsatornák visszautasították őket, sehol nem léphetnek fel a tévében a mai napig sem. (Az egyetlen tévés eseményük egy díjátadó volt, ahol egy sorozat betétdalát énekelték el. Mai napig se érti senki, hogy kaptak meghívást.) Az SM még azt is elérte, hogy több rendezvény is visszamondta a fiúkat, volt, amelyik az utolsó pillanatban közölte, hogy bocs, mégse léphettek fel. Japánban előbb felkarolta őket a Rhythm Zone, aztán pocsolyába lökte, mondva csinált okokkal. Nem véletlenül, a kiadó anyacége az Avex, ami viszont az SM szerződött partnere Japánban.

Mégis, azt hiszem, a fiúk szerencsésnek mondhatják magukat. Kemény évek következtek, és durva harcok árán, de megtanultak a saját lábukra állni. Kis menedzsmentcég karolta fel őket, a CJes Entertainment, akiknek a fiúkon kívül menedzselt együttese nincs is más, csak pár színészt foglalkoztatnak még. Viszont a CEO börtönviselt, tudja, milyen kirekesztettnek lenni, és melléjük állt. S mint kiderült, jó döntés volt ehhez a kis céghez menni, mert itt olyan szabadságuk van, amit egy nagyobb kiadó sem tudna biztosítani.

A stratégia

Miután Koreában és Japánban is minden ajtó bezárult, a CJes-nek el kellett gondolkodnia azon, mihez fog kezdeni magával a három srác.  Ha nem léphetünk fel otthon, fellépünk máshol! Merészet húztak, mivel koreai dalszerzők az SM miatt nemigen álltak szóba velük, Amerikába mentek, és angol nyelvű albumot készítettek. Nem volt egyszerű feladat, lévén hogy Yoochunon kívül a többiek egy mukkot se tudtak angolul, és azért Yoochun is elég rég nem beszélte már a nyelvet (tizenévesen költözött haza Amerikából). A The Beginning albumuk mégis valóban egy új kezdet volt számukra, még ha szerény kezdet is. A dalok nem voltak a legjobbak, és bár sose nyúlt volna hozzá Kanye West az Ayyy Girlhöz, na és az a tánc az ablakletekerős mozdulattal (ahogy Simon és Martina jellemezte)....

Bukdácsolós kezdet volt, de érthető: az SM alatt mindent készre kaptak, a stúdiót, a koreográfiát, nem volt beleszólásuk semmibe és a producerek halálra csiszolták a felvételeket. Itt most minden új volt a számukra, mint a kisbabának az első megtett bizonytalan lépések.

A kevéssé sikerült albumot a Their Rooms: Our Story minialbum követte, amit beleépítettek az In Heaven című első koreai nagylemezükbe is. Na mondhatni itt aztán kidühönghették magukat. Yoochun a Nameless című nyolc perces dalában gyakorlatilag ami a száján kifért, azt kiadta, úgy beolvasott az SM-nek, hogy ihajcsuhaj. Meg is cenzúrázták érte az albumot Koreában. Jaejoong se maradt ki a jóból, nála a Pierrot dal vágta ki a cenzúrabiztosítékot, ugyanis mindenki úgy vélte, hogy egyenesen I Szumannak, az SM vezérének szól (a P.S.M. rövidítés miatt), amit Jaejoong persze tagadott.

Azért a dalszöveg igen sokat mondó....

Én, mint a te bábud: ez csak egy vicc lehet, neked engedelmeskedni, a gondolattól is beteg leszek. Haver, előtted, a pénz előtt,  semmi vagyok. Profi vagy, szavamra, igazi P.S.M.     Még fiatal vagyok, mit akarsz még velem tenni? Vedd le rólam a mocskos kezed, meg ne próbálj a közelembe jönni. Hozzám ne érj, nem vagyok a bábud, szélesebb eget keresek, meg akarom ízlelni a szabadságot, magasabbra, repülni, repülni vágyok.  (fordítás: inhye87 @ twitter alapján, műfordítás, nem szó szerinti)

Az album szinte teljes egészében közös munka volt, mindenki kivette a részét a dalszerzésből, a szövegírásból.  Kétség kívül a legsikerültebb a címadó In Heaven lett, Jaejoong szerzeménye, aki elhunyt barátja emlékére írta a dalt.

[youtube https://www.youtube.com/watch?v=NuqBYfyPPHk]

(magyar felirattal itt)

Koreában a promóció abból áll, hogy az előadók a különféle tévés zenei műsorokban lépnek fel, mint az Inkigayo vagy az Mnet Countdown, általában egy hónapig minden héten, az éppen aktuális kislemezzel, és szavazni lehet a legjobb fellépésekre. Ezeket kiegészítik megjelenésekkel a különféle varietéműsorokban és talkshowkban, ezzel népszerűsítik az albumot. Na a JYJ egyiket sem tehette, mégis, a lemezből az első héten 165 ezer darab fogyott, összesen több mint 350 ezer és vezette a koreai össznépi slágerlistát, a Gaont. Az In Heaven a Billboard K-pop slágerlistáján tizedik helyen debütált. Ha a promóciós feltételek ugyanolyanok lettek volna, mint bárki más esetében, ez egy moderáltan jó eredménynek számítana, de úgy, hogy a JYJ-nek vasfalakon kellett átmásznia hozzá, már teljesen más a helyzet. Mindenféle hagyományos promóció nélkül is az élmezőnyben tudtak lenni. Az SM persze valószínűleg kaparta a falat dühében, hogy mégse sikerült eltaposnia a tékozló fiait. És akkor még csak most jön a java.

2012-ben ugyan a srácok együtt nem csináltak semmi különöset, csak befejezeték a 2011-ben indított világkörüli turnéjukat. (Itt jegyzem meg, előbb mentek világkörüli turnéra, mint a TVXQ-duó, és olyan országokban is felléptek, mint Peru és Spanyolország). Mitől volt mégis akkor ez az ő évük? Lássuk!

Keményen indult az év, Yoochun arra érkezett haza a turné utolsó koncertjéről, hogy meghalt az édesapja. Több napja nem aludtak már rendesen a rengeteg átszállás miatt, Dél-Amerikából  jöttek épp, az USA-n keresztül, a srácot a reptéren fogadta az újságíróhorda a hírrel. Yoochun érthető módon teljesen kikészült, később egy japán producer barátjának azt mondta, ott, akkor majdnem végleg feladta a karrierjét, a családja és a JYJ-s srácok támogatása nélkül nem tudta volna végigcsinálni. Mert hát az egész a média előtt zajlott, akik cápaként haraptak a hírre és követték Yoochunt és színész öccsét Yoohwant mindenhova. A három napos temetési procedúra, paparazzóhegyekkel körülvéve nem csak őket, de Jaejoongot is megviselte, aki már a TVXQ-ban is a banda anyukája volt, legidősebbként mindig gondoskodni akart az "öcsikéiről", a Koreában magányos és kirekesztett, rendkívül érzékeny lelkületű Yoochun pedig különösen közel állt hozzá. A vége az lett, hogy nem sokkal a temetés előtt Jaejoong összeesett és otthon kellett infúziózni.

Yoochun azonban talpra állt, nem is akárhogy. Mivel a srácok nem léphettek fel együttesként, más módszerhez folyamodtak: a színészethez. Yoochun több sorozatban is szerepelt, ígéretes kezdetként, igazi sorozatsztárrá azonban a 2012 elején forgatott Rooftop Prince tette, ami nem csak elsöprő hazai sikert aratott, de még Kínában is népszerű lett, még mielőtt hivatalosan is vetíteni kezdték volna ott. Yoochun gyakorlatilag minden díjkiosztót letarolt 2012-ben, összeszámolni is nehéz, hány díjat vitt haza a legjobb színész, legnépszerűbb színész és egyéb kategóriákban (de azért csak sikerült: 11 díjat kapott összesen). Az biztos, hogy az egyik legtöbbet nézett arc volt a képernyőkön tavaly.

Yoochun számtalan díjátadójának egyikén

Jaejoongnak sem kell szerénykednie, ő is szolidan odatette magát a képernyőre tavaly, a Time Slip Dr. Jin című sorozatban, amiért elnyerte a legjobb új színész díját az MBC-díjkiosztón, valamit leforgatta első nagyszabású mozifilmjét The Jackal is Coming címmel. 2013 januárjában pedig szólólemezzel rukkol elő, ráadásul rock műfajban, és már most előrendelési rekordokat döntöget vele Japánban. Ezen kívül 2012 egyik legtöbbet követett Twitter-híressége volt Koreában, amíg az év vége felé le nem törölte magát a platformról, több mint egymillióan követték naponta, hogy mit csinál épp. Koreában alig néhány olyan sztár van, akiknek ennyien követik a Twitterjét.

Jaejoong új albumának egyik promófotója

Junsu, ha lehet ilyet mondani, elhomályosította csapattársai sikereit az idén. Ő az egyetlen, aki nem választotta a színészetet az SM Entertainment által kiszabott tiltások megkerülésére, hanem maradt a zenélésnél. Bár nem promótálhat ő sem a tévékben, szólólemeze, a Tarantallegra 130 ezer példánnyal nem csak az az év legsikeresebb idolszólóalbuma volt (értsd: idolegyüttesből szólózó énekes albuma), hanem a Gaon történelmének legsikeresebb idolszólóalbuma is. Hivatalos díjakat nem nyerhetett vele, hisz nem promótálhatott a tévékben (igen, ez ennyire gáz rendszer Koreában), viszont online szavazásokon több helyütt is elsőnek hozták ki, mutatva, hogy mekkora potenciál volt ebben a lemezben. Több dalt maga írt, a címadót is beleértve. Az első idol szólóénekes, aki világ körüli turnéra indult, és az első szólóénekes, aki Európában is fellépett a turné keretében. Junsu idén a musicalek királya lett Koreában, az Elisabeth című produkcióban nyújtott teljesítményéért öt díjat vihetett haza, beleértve a legjobb musicalszínész, a legnépszerűbb musicalszínész, valamint a legtöbb jegyet eladott musicalszínész díját is.

Junsu sokkoló átváltozásn ment keresztül a Tarantallegra kedvéért

Itt kell megjegyezni, hogy ez volt az az év, amikor Junsu szakmai elismeréseket kezdett kapni musicalelőadóként, eddig csak a közönség díjazta, három év megfeszített munka és rengeteg tanulás (például operaéneklési technikák elsajátítása) után a szakma is befogadta, ami nagy szó, a popénekeseket ugyanis kissé lenézik a musicalszínészek, úgy vélte a szakma, csak azért van rájuk szükség, hogy behozzák a nézőket a színházba. Idén Junsunak sikerült megtörnie ezt az előítéletet és bizonyítania, hogy valódi muscalénekes. Arról nem is beszélve, hogy nem más rajong érte feltétel nélkül, mint az ominózus musical, az Elisabeth magyar szerzője, Lévay Szilveszter, aki decemberben személyes videóüzenetben köszöntötte fel Junsut a születésnapján.

Junsu számára ezzel nem értek véget a dolgok. Tavaly kezdődött ismeretsége az amerikai producer Bruce Automatickal, aki gyakorlatilag szintén a rajongója lett. Automatic olyan nevekkel dolgozott már, mint Rihanna és angol nyelvű Uncommitted után úgy tűnik,a JYJ új albumának előkészületeiben is részt vett.

Hogy mindezt megfejeljük még, év végén röppent a hír, hogy az SM viszzavonulót fújt és közös megegyezéssel a pert lezárták. A kiadó közzétett egy nyilatkozatot, miszerint mivel a JYJ nem akar többé TVXQ néven szerepelni, nem kell azért harcolniuk, hogy menedzselhessék őket, vagyis hivatalosan is vége a hercehurcának. (Más kérdés, hogy ezt a bíróság már három éve kimondta, csak az SM nem volt hajlandó elfogadni. Három év után épp ideje volt rádöbbenni, hogy a fiúknak eszük ágában sincs visszamászni a ketrecbe). A CJes, nagyon okosan, nem ünnepel. Nem valószínű, hogy hirtelenjében minden ajtó megint kinyílna, így ők mennek tovább a megtervezett úton a JYJ-vel.

Lehet, hogy még jó ideig nem láthatjuk majd a srácokat a tévés zenei műsorokban, de talán nem is feltétlen muszáj. Ez alatt a három év alatt bizonyították, hogy a mindenki által olyan fontosnak vélt és körmük szakadtáig ragaszkodott tévés reklámozás nélkül is túl lehet élni a K-pop-ipar kőkemény versenyében. Nem kell más hozzá, csak kitartás, kemény munka, és persze tehetség. No meg lojális rajongótábor.

(A cikk a személyes véleményemet tükrözi, de tényekre épül. )

Képforrások: CJes Entertainment, My Daily.
Felhasznált források: Allkpop, Mnet Enewsworld, The Korea Times, The Chosun Ilbo, Bruce Automatic Twittere.