Sokat kellett várni rá, de végre itt van. Tavaly Jay Chou igencsak megosztotta a hallgatóságot az Exclamation Mark című albumával, ami lássuk be, karrierje mélypontjának tekinthető. Félő volt, hogy a mandopop koronázott királya örökre lerombolta évtizedes munkásságával téglánként rakosgatott ragyogó renoméját és elkönyvelik egy idióta nagy gyereknek. Félve vártam hát idei nagylemezét, és íme, fültől-fülig vigyorral jelenthetem, a király nem ment sehova! Jay Chou ismét csak bizonyította, hogy miért is tartják zenei zseninek. Lehetnek mindenféle fura szokásai, és bármilyen arrogánsan is kommentelget néha, nem lehet elvitatni tőle, hogy több mint egy évtizede trónol a mandopop világában, és nem úgy néz ki, hogy bárki elvehetné tőle a koronát.

Térjünk a lényegre. December 28-án megjelent Opus 12 című lemeze, ami tizenkét éves zenei pályafutásának 12. nagylemeze, ami 2012 12. havában jelent meg 12 dallal (számmisztikusok most vigyoroghatnak). A lemez mondhatni klasszikus Jay-remekmű, a már hagyományosnak tekinthető zhongguo feng (kínai szél) dalok mellett helyet kapott pár bulis-aranyos és eredeti nóta is. A dalszövegek nagy része most is Vincent Fang munkája. A zene Jaytől megszokott módon kifinomult, sok-sok zongorával, vonósok hadával és persze kínai népi hangszerekkel fűszerezve. Nem állítom, hogy bármelyik dalban felülmúlta volna önmagát, de mondjuk úgy, hogy sikerült megtartania a tőle elvárt szintet. Kellemesek a dalok, és több olyan is van köztük, amit már most fel fogok pakolni a K-poppal tömött lejátszómra.

Kedvencek

Gong gong pian tou tong (Kung kung pien tou tung; A fejfájós eunuch)

Bár egyik dalnak sincs még meg az angol fordítása, de maga a videoklip így is nagyon szórakoztató. Előjön Jay "gyermeteg" énje, de szerencsére nem a ciki hanem a vicces szinten. A dal az abszolút kedvencem az albumról, olyan kis ... szórakoztató.

Sha Xiao (Sa hsziao; Kuncogás)

Ez a duett Cindy Yennel nagyon jól sikerült. Kicsit elektronika-alapú középtempójú kis balladaszerűség (igen, tudom, ennek semmi értelme, de ha egyszer az na).

Bi Jiao Da De Da Ti Qin (Pi csiao ta tö ta ti csin; Valamicskével nagyobb cselló)

Igen, ez a címe. Jaynél nem ritka az ilyesmi. Ez a dal totál idióta :) És nagyon szeretni való. Van benne cselló (hamár ez a címe), meg bocibúgás és csirkekotkodálás is, az egésznek meg olyan 20-as évek bárhangulata van. Zseniális. Duett Lara Veroninnal és Gary Yanggal, akik mindketten Jay saját kiadójánál, a JVR Musicnál vannak.

[youtube https://www.youtube.com/watch?v=P_XikgjUOS0]

Na Li Dou Shi Ni (Na li tou si ni; Mindenütt te vagy)

Ez a dal abba a kategóriába tartozik, amit én csak úgy hívok, a "grandiózus ballada". Jay mestere a műfajnak, a zongora gyönyörű, a rockos gitáralap pedig külön érdekessé teszi a dalt. Jay nem egy kvalifikált énekes, és néha túlfeszíti a hangszálait a dalban, de még így is imádom, ez egy piszkosul jó kis dal lett.

Ai Ni Mei Cha (Aj ni mej csa; Akárhogy is legyen, szeretlek)

Újabb grandiózus ballada, rockgitárral, vonósokkal és ötletes óraketyegéssel a háttérben. Szeretem, ahogy Jay mindenféle hétköznapi "zajokat" is bevon a zeneszerzésbe. Kreatív. :) A magas hangoknál néha felszisszentem, de ettől függetlenül is - wow.

Hong Chen Ke Zhan (Hung csen ko csan; Vöröshomok Fogadó)

A klasszikus Jay-féle zhongguo feng (csungguo feng)-dal, kínai népi hangszerekkel és persze paszoló tematikájú videóval, amolyan Ji hua tai (Csi hua taj)-másolat, de azért tetszik.

A többi dal sem rossz, de nekem ezek az abszolút kedvenceim az albumról. 12-ből hat nagyon betalált nálam, ez már egy jó arány.

10/8-as értékelést kap az Opus 12 a skálámon, a Jay-albumok között pedig harmadik helyen áll nálam a Fantasy és a Ye Hui-mei után.