Nálunk itthon a saláta amolyan mostoha gyerek. Tudjuk, hogy egészséges és kell, de inkább nem esszük. Anyumat legalábbis nagyon nehéz bármiféle salátás izére rávenni, mert azonnal az a válasz, hogy "mi vagyok én, nyúl?". Szóval amikor a kadzsi namul (가지나물) receptjével szemeztem, arra gondoltam, talán anyu is megeszi, ha nem salátaként, hidegen tálalom, hanem picit átturbózzuk a dolgot. A padlizsánt mindenki imádja a családban, kísérletezni meg amúgy is szeretek a kajával.

Hozzávalók:

fél kiló csontozott csirkecomb (felsőrész) - ez nincs benne az eredeti receptben, de nálunk muszáj összetevő a hús
2 ramenkocka (ezt majd elmondom micsoda, ez sincs az eredeti receptben)
1 nagyobb padlizsán
3 gerezd fokhagyma
1 nagy fej hagyma
2 evőkanál szójaszósz
fél evőkanál szezámolaj
1 szál újhagyma
1 evőkanál paprikapép (jó lesz a magyaros is), csemege édes vagy csípős, ki hogy szereti
némi őrölt bazsalikom
só
bors

Ugorgyunk neki

Elárulom, hogy ezeket a recepteket én mind először próbálom, szóval nem bejáratott, ezerszer lefőzött tutkó dolgok ezek, én azt mondom, ha az embernek van egy biztos alaptudása a főzéshez (mondjuk nem téveszti össze a bazsalikomot az oregánóval és nem szokta odakozmáltatni a kaját, úgy általában), akkor nem kell félni a főzéstől és lehet játszani a recepttel. 

Első lépésként mossuk meg a padlizsánt és szeljük őket nagyobbacska kockákra, majd egy tálban jól sózzuk meg, jusson mindenhova és hagyjuk állni fél órát. A padlizsánt sokféleképpen készítik, az eredeti recept szerint például főzik, én azonban úgy nem nagyon szeretem. Itthon az éttermekben is szittyós, színtelen vagy szürke a padlizsán, vagy olyan mint a szivacs, vagy mint a gumi... Én úgy készítem a padlizsánt, ahogy török barátnőm anyukájától lestem el pár éve: ki kell áztatni sóban, kinyomkodni, letörölgetni és szépen kisütni. Akár kocka, akár karika formájában. Az áztatás elveszi a héj kesernyés ízét és nem hagyja kiszürkülni a héjat, szép lila marad! Szóval áztassuk ki a padlizsánt.

Amikor a padlizsán fél órája letelt, kapjuk elő a wokot, és pirítsunk némi szezámmagot. Én úgy egy jó maréknyit csináltam, a szezámmagot belepottyantjuk egy sűrű szűrőbe és folyó víz alatt átmossuk, jól lecsöpögtetjük, majd közepes lángon felhevített serpenyőben toszogatva egy fakanállal aranyszínűre pirítjuk. Néhány perc az egész, mikor kész van, elkezd pattogni. Kikaparjuk egy kis tálba és egy kendővel kitöröljük utána a wokot (várjunk pár percet, ne égessük össze a kezünket :)

Irul-pirul a szezámmag

Nyomkodjuk ki a padlizsánból a vizet és papírtörlővel jól itassuk fel róla a maradék nedvességet sütés előtt, máskülönben úgy fog pattogni az olaj, hogy ihaj! De megéri, higgyétek el nekem, mert az így sütött padlizsán ezerszer finomabb. :) Kevés olajon kell a wokban sütni a padlizsánt, addig, amíg szép barnára nem pirul, aztán csöpögtessük le az olajtól és rakjuk félre. Papírtörlőhalommal kicsit nyomkodjuk meg a kisült padlizsánt, hogy mégse ússzon olajban az egész...

A padlizsánból maradt olajba mehet a kockára vágott hagyma, majd amikor üveges, rá a csíkokra vágott bőrös felsőcombhusi, amit előzőleg kicsit sóztunk-borsoztunk. Pirítgassuk pöttömkét.

Amikor már félig puha, mehet alá egy deci víz és fedő alatt puhítsuk tovább kis lángon. Közben tegyük fel főni lobogó vízbe két ramenkockát. A ramen ázsiai tésztaféle, gyakorlatilag az instant ázsiai levesekben is ez a tészta van, ázsiai boltban lehet nagyobb kiszerelésben is kapni, egy kocka egy fő adagja. Így néz ki:

A ramennek három-négy perc kell, ha megfőtt, szűrjük le és tegyük félre.

Ha a husi már jó puha, tegyük hozzá a padlizsánt, passzírozzuk bele a három gerezd fokhagymát és jól kavargassuk össze, főzzük úgy 1-2 percig, hadd járja át a fokhagyma íze. Utána zárjuk el a lángot, jöhet a szójaszósz, a paprikapép és egy kevés szezámmagolaj (tényleg kevés, mert nagyon jellegzetes, intenzív az íze!!!), kavarjuk össze. Mehet bele végül a bazsalikom (egy kevés) és a felaprított újhagyma, összekavar, kihűlt tésztára ráhalmoz, pirított szezámmaggal megszór, kész az ebéd!

És jelentem, finom! :)