A blog történetében először üdvözölhetünk vendégbloggert a köreinkben, Prücsök az ázsiai közlekedéstan szakértője, szösszentett nekünk egy érdekeset arról, hogyan is működik a közlekedés odaát.

   KÍNA

A világ legnépesebb és egyik legnagyobb országának közlekedése mondhatni összhangban van az ország méretével. 2005-ben 3 984 000 kilométer volt az ország közúthálózata, amely a Föld–Hold távolság több mint tízszerese. A legutolsó, 2003-as felmérés szerint közel 24 millió autó közlekedik nap mint nap az utakon. Ez a nagyvárosokban meg is látszik, hiszen rendszeresek a szmog által alkotott felhők.

Az ország vasúthálózatának hossza 91.000 kilométer, amely a világon a harmadik legnagyobb. Pár éve a vasúti miniszter bejelentése alapján ez a szám éveken belül meg fog duplázódni. Az utasforgalom 2008-ban 1 milliárd 456 millió fő volt, amellyel világelső lett. A hálózat világhíres az olcsóságáról. Például Peking és Vuhan között (1200 kilométer) egy 2. osztályú ülőjegy átszámítva mintegy 4.500 forint. Szó szerint mindenhonnan mindenhova indulnak vonatok, amelyek közül néhány menetideje a két végállomás között akár 24–36 óra is lehet.

A belföldi légi közlekedés erősen fejlett, számos low-cost légitársaság üzemel. Állami légitársaság nincs. Az országban jelenleg mintegy 500 repülőtér üzemel, valamennyiről hetente legalább egy járattal közvetlen elérhető Peking. Az éves utasforgalom 138 millió fő (csak belföld!). Regionális légitársaságok alkotják az ország hálózatát. Legforgalmasabb repülőterei a Peking-Capital és a Shanghai-PuDong.

2004 óta a világon egyedüliként üzemeltet Kína mágneses lebegtetésű vasútat (röviden: Maglev) menetrendszerinti forgalomban. A Shanghai-Pudong repülőteret köti össze Sanghaj központjával. Megépítése 1,2 milliárd amerikai dollár volt, ez átszámolva Magyarország éves költségvetésének mintegy 5%-a. A közel 30 kilométeres utat 7 és fél perc alatt teszi meg, átlagos sebessége 431 km/h, amelyet kevesebb mint két perc alatt ér el. Egy jegy ára mindösszesen 50 jüan, azaz kötel 1500 forint. Noha vezető utazik a vonaton, minden automatizált.

Érdekességek

A Tonghaj-híd a világ leghosszabb (32,5 km) hídja. Sanghaj belvárosát köti össze Jangsan szigetével. A hídon sebességkorlátozás van érvényben és a túlsúlyos járművek nem hajthatnak át rajta.

Hetente kétszer közlekedik közvetlen (!) vonat Peking és Moszkva között. Menetideje 7 nap, az egyirányú jegy ára közel 300 euró (~84 000 forint)

Az általánosságban megszokott besorolásokhoz viszonyítva Kína más módszert használ a vonatok megkülönböztetésére: nem személy- vagy gyorsvonatnak nevezik őket, hanem betűkkel látják el.

Biztonsági szempontok miatt a nagyobb vasútállomáson felszálló utasoknak mágneskapun kell áthaladniuk.

Minden kínai vasútállomáson legalább 3 nappal előre látható, hogy a vonatok különböző osztályain hány szabad hely van még (helyjegyváltás nem kötelező egyik vonatra sem!) (lásd a képet, kattintással nagyítható)

JAPÁN

Az ország közúthálózata jelenleg 1,2 millió kilométer, bár ez csak az aszfalttal borított utak hosszára vonatkozik. Ez a Budapest–Berlin távolság 1200-szorosa. A városokat széles, soksávos autópályák kötik össze, amelyek kivétel nélkül mind fizetősök. Kevésbé közismert, hogy az országban bal oldali közlekedés van.

A japán vasút világhíres a pontosságáról. 10 magánvállalat látja el a közlekedést, állami vasúttársaság nincsen, bár egy - hét vállalat által alkotott - csoportosulást az állam felügyeli. Itt közlekedik a világ leggyorsabb vonatai között is számon tartott Sinkanszen. (lásd lejjebb)

176 nagyobb repülőtér üzemel a szigeteken. A tokiói Haneda Kelet-Ázsia legforgalmasabb repülőtere. A légitársaságok még belföldi járatok esetében is előszeretettel alkalmaznak nagy kapacitású gépeket (pl.: Boeing 747) is. Oszakában található a világ egyetlen, mesterséges szigetre épült repülőtere (lásd lejjebb). Az állami légitársaság a Japan Air Lines (JAL).

Számos nagyvárosban üzemel villamos, metró és helyi gyorsvasút hálózat. Érdekesség, hogy a hétköznapi ember a metrót alig használja közlekedésre, az inkább a hivatalnokok, üzletemberek körében elterjedt közlekedési mód.

Sinkanszen

A Sinkanszen a japán vasút büszkesége. 1964-ben állt forgalomba, azóta a hálózat közel 2400 kilométer hosszúra bővült. A vonatok átlagos sebessége 240-300 km/h. Különböző szériájú EMU szerelvények közlekednek a vonalakon (lásd a képet lent), évente mintegy 160.000. 1996-ban sebességrekordot állított fel 434 km/h sebességével; akkor a világ leggyorsabbjaként volt számon tartva. Átlagos járatsűrűségük 13 vonat óránként, minden vonat 16 kocsival közlekedik (kapacitás: 1300 fő/vonat). A világ leggyorsabb gyorsvasút hálózata, évente mintegy 151 millió utast szállít. A vonatok – a nagy sebesség miatt – vezető nélkül közlekednek.

Érdekességek

A Sinkanszen vonatok átlagos késése (késesek összesen / vonatok száma) 2006-ban 6 másodperc volt (az eddigi rekord 1997-ben 18 másodperc volt). Ha a vonat akár öt percnél is kevesebbet késik, a kalauz megalázkodva kér elnézést, majd külön, minden utasnak késési bizonylatot ad. Ha a vonat egy órát késik, másnap már az országos napilapok címlapján szerepel a hír, amely a vasúttársaság számára igen csak nagy presztízsveszteség. A hétköznapokban elterjedt hír, miszerint az egykori közlekedési miniszter a vonat félperces késése miatt lemondott, csak kacsa és egyébként is alaptalan, hiszen az országban 10 magántársaság üzemel.

Bizonylat egy 10 perces késésről

A Kanszai Oszaka egyik repülőtere, amely a világ leglátványosabb légikikötője is egyben. Egy mesterséges szigeten építették, ahová gyorsvasút viszi az utasokat. Számos európai légitársaság például csak a látvány miatt üzemeltet oda járatokat.

Korea közlekedése minden tekintetben fiatalnak mondható. A közutak több mint 75%-a aszfaltozott, jól járható, karbantartott. A kátyú fogalma errefelé ismeretlen. Az országban 3000 kilométer autópálya található, melynek minden egyes centimétere fizetős.

Több vasútársaság tartja fent a vasúthálózatot, közülük a legnagyobb a Korail, amely állami üzemeltetésű. A koreaiak büszkesége a KTX-vonatok, az ország jelenleg egyetlen gyorsvasút hálózata. 6 városban (Szöul, Puszan,Tegu, Kvangdzsu, Tedzson és Incshon) üzemel metró, a legrégibb vonal a szöuli 1-es (megnyitása 1974-ben volt).

Az ország legforgalmasabb repülőtere a Szöul-Incshon, amelyet 2005-ben és 2009 óta folyamatosan a világ legszebb repülőterévé választottak. Éves utasforgalma közel 30 millió fő. Belföldi forgalom szinte csak Szöul és Puszan illetve Csedzsu-sziget között létezik. Az állami légitársaság a Korean Air.

Szöuli metrókocsi

A képek forrása a Wikimédia Commons