Képzeljük el, hogy egész életünkben, gyerekkorunk óta keményen dolgozunk napi 14-15 órákat, arról álmodozva, hogy egy nap sztárok leszünk, aztán ez be is következik, mi meg egy elegáns mozdulattal lehúzzuk a karrierünket - meg magunkat - a toálettben. Nos, Thaiföld egyik legnagyobb sztárja, Tony Jaa pontosan ezt csinálta.

Tony Jaa akkor lett híres, amikor 2003-ban bemutatták az Ong Bak című filmet, ami gyakorlatilag mára már kultuszfilmnek számít. A világ szájtátva bámulta a vékony és nem túl jóképű csávót, amint falakra szalad fel, éles tárgyakon és mozgó járműveken ugrik át játszi könnyedséggel és piszokgyors, piszokpontos mozdulatokkal gyepál el bárkit, aki az útjába kerül. Itt jegyzem meg, hogy aki nem látta az Ong Bakot, azonnal szerezze be, ez egy kihagyhatatlan alkotás minden harcművészetek iránt rajongónak, meg azoknak is, akik igazi jó bunyót akarnak látni.

A film egyébként nem egy nagy vasziszdasz, mármint filmművészetileg. A cselekmény sablonos, egyenesen unalmas, máshol meg WTF-szinten röhejes, a színészi játék pocsék, az a csaj meg iszonyúan idegesítő hangon sipákol benne. Mindezek ellenére mégis újra meg újra megnézi az ember, mert valami pokoli jók a verekedések. Jaa-t nem emelgetik huzalokon, nincsenek drága CGI-trükkök, de még kameratrükkök se. Védőfelszerelés persze van, időnként látszik, hogy a srácok ki vannak bélelve, de hát muszáj, mert Jaa akkorákat üt, rúg, könyököl és repül, hogy ember legyen a talpán, aki csonttörés nélkül megússza, ha nincs rajta védőfelszerelés. Jó nagyokat dobott a film a thai boksz, azaz a muay thai népszerűségén (többek között magam is az Ong Bak miatt kezdtem el tanulni). Az Ong Bak után Tony Jaa-t a következő Bruce Lee-ként kezdték el emlegetni igen jelentős emberek, és hamarosan jött is a folytatás, a magyarul igen idióta címet viselő A sárkány bosszúja, eredeti címén Tom Yum Goong, amiben egy fia sárkány sincs, elefánt viszont több is akad. Lényeg a lényeg, Tony Jaa félelmetesen népszerű lett, és ez lett a veszte.

Kezdjük ott, hogy Jaa kaszkadőr, egész életében az volt, gyerekkora óta erre képezték ki. Gimnasztikát és atlétikát tanult, meg thai bokszot mellette. A filmre négy évig gyakoroltak, napi nyolc órában. A kemény munka gyümölcse a hírnév és a pénz mellett még valami lett: megnövekedett egó. Tony Jaa két sikeres film forgatása utána elkezdte úgy vélni, hogy ha a bunyóhoz ért, akkor a bunyós film rendezéséhez is. Ööö.

Sajnos senki értelmes nem akadt, aki lebeszélje erről az ötletéről, így aztán a legnagyobb thai filmstúdió a Sahamongkol áldásával Jaa megírta az Ong Bak 2. forgatókönyvét és feltett szándéka volt a rendezői székbe is beletelepedni. Mit ad isten, Tony Jaa életében nem állt a kamera másik oldalán, lila gőze se volt, hogy kell filmet forgatni. Túlköltekezte magát az óriás díszletekkel és a betanított elfántcsordákkal, és úgy elhúzta a forgatást, mint a rétestésztát. Amikor szorult a hurok a nyaka körül, egyik napról a másikra lába kélt a rendező-főszereplőnek, hetekig hiába keresték, aztán csak előkerült, állítólag a dzsungelben meditált. A nemzeti tévében síró-pityogó bocsánatkérő műsora után a Sahamongkol Jaa mesterét, Phanna Ritthikrajt ültette a rendezői székbe és kettészelték az óriás méretűre dagadt filmet, így lett belőle Ong Bak 2. és Ong Bak 3. Egyik rosszabb, mint a másik. A történet totálisan követhetetlen, és a második rész még csak-csak elmegy, a harmadikban már gyakorlatilag nem tudni, ki kivel van és miért, és többet látni verekedni a gonosz ellenfelet, mint a főhőst, aki inkább meditálgat, viszont nem beszél. Egyszóval katasztrófa.

Úgy tűnik, erre Tony is ráeszmélt, mert a film bemutatója után nem sokkal kopaszra beretválta a fejét és felcsapott buddhista szerzetesnek. Pár hónapnyi elmélkedés után tavaly újra felbukkant és elkezdte forgatni a Tom Yum Goong 2-t, a Sahamongkol fiatal üdvöskéjével, a nem csak dögös de pofátlanul ügyes harcművésznő Janin Viszmitanandával. A filmről azóta csak annyi hírünk van, hogy forgatják. Még mindig. Meg hogy Tony Jaa idén májusban elvette a szemmel láthatóan várandós barátnőjét. A Sahamongkol weboldala mélyen hallgat a filmmel kapcsolatban, se egy teaser, se semmi. A keleti harcművészeti filmek szakértői a fejüket vakarják, és úgy vélik, Jaa-nak már nem nagyon sikerülhet megfoltozgatnia a renoméját az Ong Bak 2-3 skandalluma után, ráadásul lassan ki is öregszik az akrobatamutatványokból, hisz idén töltötte a 36. életévét. Több nyugati ajánlatot is visszautasított nagyravágyásában, csak hogy rendezhessen, és alaposan belebukott a projektbe. Új filmjéről két éve semmit sem tudni, ráadásul most családos is lesz, ami egészen bizonyosan vissza fogja fogni a teljesítményét, hisz melyik kisgyerekes apa akarná halára törni magát egy alanatúr (értsd: trükkök nélküli) bunyós mozi kedvéért?

Én reménykedem benne, hogy Tony magára talál, de a józan ész azt súgja, nincs sok remény arra, hogy újra a régi fényében tündököljön. Pedig kár érte, hiszen pokolian tehetséges akrobata és harcművész (színésznek ugyan elég pocsék, de hát nem a variált arcjáték miatt nézünk bunyós filmeket...). Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az Ong Bak "így készült"-összeállítása, amiben tisztán látszik, hogy a bunyók valódiak és tényleg Tony röpköd ott méteres magasságokban és szaltózik, de kegyetlenül.

És a végére egy kis ízelítő Tony Jaa akrobatikus képességeiből, élő felvételen egy tévéshowban: