Mióta Ázsiával foglalkozom, időnként szembejönnek velem olyan előadók, akiken nagyon meglepődöm, mikor kiderül róluk, hogy valójában őrületes rajongói a magyar klasszikus zenének, azon belül is leginkább Bartók Bélának. Most bemutatok nektek két olyan ázsiai szupersztárt, akiknek Bartók a zenei példaképe. 

SUGIZO

A japán Luna Sea és az X Japan visual kei supergroupok gitárosa, az igen különös, látomásszerű, magával ragadó zenei világban élő Sugizo, születési nevén Szugihara Jaszuhiro egy igazi Bartók fanboy. Nem egyszerűen csak kedveli Bartókot, de valósággal rajong érte, olyannyira, hogy már csak azért is mindig el akart jönni Magyarországra, mert Bartók itt született. És mikor végre eljutott, és felújítás miatt zárva találta a Bartók múzeumot, akkor elpityeregte magát, de még imádkozott is a zeneszerző emlékházánál. Aztán létrehozott egy produkciót, Bartók A kékszakállú herceg vára című operája alapján, 7 Doors címmel, melynek nem csak főszereplője, de zenei rendezője is volt.

Sugizo a 7 Doors című zenés színműben

Sugizo hároméves korától hegedül, szülei mindketten komolyzenészek, így nem csoda, hogy Bartókkal is elég korán megismerkedett, és hamar a kedvenc zeneszerzőjévé lépett elő. És hiába fordult aztán a rockzene felé, és lett az ország egyik legismertebb gitárosa, a komolyzene az élete része maradt, rendszeresen komponál például filmzenét. A 7 Doors-hoz komponált egyik dal (a hegedűn ő játszik):

Sugizo saját szólódalai egyébként merőben eltérnek együttese, a Luna Sea hard rock-punk stílusától, és inkább erőteljesen elektronikusak, kísérleti jellegűek, pszichedelikusak, szinte álomszerűek. Nézzétek meg például ezt a fellépést, a dal címe Enola Gay, amely a Hirosimára atombombát ledobó repülőgép neve volt. Sugizo egyébként háborúellenes aktivista és elkötelezett környezetvédő.

Wang Lee-hom

Másik delikvensünk egy igencsak híres és sikeres tajvani popsztár, Wang Lee-hom, aki szintén klasszikus gyökereket tudhat a magáénak, és véletlenül ő is hegedűvel kezdte a pályafutását, akárcsak Sugizo. Orvos családba született, és egyedüli deviánsként inkább a zene érdekelte, abszolút hallásának köszönhetően számos hangszeren kiválóan játszik.

A manapság színészként is tevékenykedő, nős és gyermekes Wang 2004-ben Bartók nyomán indult el népzenegyűjtő körútra Kína és Tibet eldugott kis falvaiba, a bennszülött zenét kutatni, 15 kilónyi zenei felszerelést cipelt magával és útközben írta az új dalait, melyek a "chinked out" stílusban öltöttek testet nem sokkal később, összeolvasztva a hiphop, rap, R&B világát Kína népcsoportjainak bennszülött zenei elemeivel. Az eredmény egy bombasztikus album lett, a Shangri-La, amivel Wang leszőnyegbombázta az ázsiai slágerlistákat. Wang később is megtartotta ezt a tendenciát, mármint hogy a modern hangzást kombinálta a kínai népzenével, illetve hagyományos kínai hangszerekkel, mint a ku-cseng, melyeken természetesen játszani is tud.

Fotók: Pinterest, Tumblr, Wikipédia