Nem akartam a Yoochun-dologról külön írni, mert hát szinte havonta megesik, hogy egy hírességet megvádolnak ezzel-azzal. Kim Hyeon-jung (Kim Hjondzsung) nőverési ügye is eléggé megtépázta az idegeket, aztán ott volt Park Shi-hu (Pak Sihu) állítólagos erőszakügye. Park Yoochunt (Pak Jucshon) most azzal vádolták meg, hogy erőszakoskodott egy hoszteszbár alkalmazottjával; aztán rögtön két másik nő is gyorsan feljelentette ugyanezért.
Nem akartam erről írni, de most azt olvasom, hogy egy rajongói klub megharagudott, nem a vádak miatt, hanem mert Yoochun elment egy hoszteszbárba. Persze, rendben, ez nem egy nagyon szép dolog, nyilván ez nem vet jó fényt egy pasira sem. De valamit tisztázzunk, csak a rajongók kedvéért, akik hajlamosak azt hinni, hogy a kedvenceik valamiféle földre szállt angyalok, makulátlan, hibátlan félistenek:
Koreában a hoszteszbár olyan, mint nálunk a kocsma.
Nem, nem beltartalmi szempontból, hanem társadalmi szempontból. 2013-ban a dél-koreaiak egymilliárd dollárt (280 milliárd forintot) hagytak ehhez hasonló létesítményekben. Ebben az országban az üzletet nem irodákban kötik, ásványvizes palackok és csinosan lefőzött eszpresszók között, hanem hoszteszbárokban. Egy "konzultáns" szerint egyszerűen azért, mert ez amolyan betyárbecsületi dolog: az üzleti partnerek osztoznak az illegális tevékenységben, vagyis megosztják egymással a titkot, ami az üzleti becsületük alapjává válik. Nehezen jelentesz fel egy olyan partnert, akivel hat prosti társaságában kötöttél üzletet egy kvázi-bordélyházban.
A dolog pikantériája, hogy Koreában illegális a prostitúció, ezek a helyek mégis vidáman működnek, mindenki tudja hol vannak, mit csinálnak, kik járnak oda - a rendőrök maguk is itt szórakoznak. Nem mindenki szexelni jár ide, van, hogy el kell jönni a főnökkel piálni, macák társaságában karaokézni. De aki akar egy kis "extrát", az megkapja.
Olvass tovább a koreai prostitúcióról ide kattintva.
El lehet ítélni Yoochunt azért, mert ilyen létesítményt látogatott, de azt látni kell, hogy ez Koreában nem a kirívó viselkedés. Nem ritka, mint a fehér holló. Mindennapos dolog, szinte minden férfi csinálja, ez a hétköznapok része ott. Nyilán vannak olyan férfiak is, akik nem látogatnak ilyen helyeket és elítélik. De ez, a room salonokról szóló riportokat, híradásokat, véleményeket elnézve, nem többség. Számunkra megdöbbentő ez, és nyilván attól mert mindennapos, még nem lesz helyes, nem akarom védeni Yoochunt. Csak kontextusba helyezni ezt az egész ügyet. Hogy lássuk, hogy egy olyan országról, kultúráról beszélünk, ahol egy koreai fanclub azért dobál meg egy hírességet kővel, amit a saját apáik, bátyjaik, öccseik és férjeik is megtesznek, nap mint nap, akár akarják, akár nem.
Hogy Yoochun valóban igénybe vett-e ott fizetett szexet vagy sem, az más lapra tartozik, nincs bizonyítva se ez, se az ellenkezője egyelőre. Az sincs bizonyítva, hogy erőszakoskodott volna a nővel (nőkkel), majd kideríti a rendőrség (vagy nem). Csak lássuk a tágabb fogalmi környezetét annak, ami történik:
1. a hírességek nem félistenek, és nem angyalok.
2. A room salon Korea hétköznapjaihoz ugyanúgy hozzátartozik, mint nálunk a kocsma. Akkor is ha elítéljük vagy undorítónak tartjuk.
Eszem ágában sincs védeni Yoochunt azért, hogy elment egy ilyen helyre, csak mert a kultúrájuk része. A rajongóknak azonban ideje megérteni, hogy a koreai férfiak egy része bizony jár ilyen helyekre. Nem csak a "rossz" férfiak, hanem az átlagos, hétköznapi pasik is. Az a srác, akivel levelezel, vagy az XY kisvállalkozás igazgatója, vagy a főorvos a kórházban. Ők is megfordulhatnak ezeken a helyeken (és vesznek vagy nem vesznek igénybe "extrákat"). Ezt az infót több koreai ismerősöm is kénytelen-kelletlen megerősítette. (A koreai nők sem örülnek ennek, elhihetitek.) A koreai férfiakat hajlamosak vagyunk mi rajongók idealizálni, a sorozatokban látott és a Kpop-sztárok által kamera előtt mutatott imidzs alapján. Vegyük észre, hogy a valóság nagyon más is lehet. A sztár pedig ugyanúgy ember, ugyanúgy a társadalmi elvárások, konvenciók, szokások (akár rossz szokások) rabja, mint akárki más.
Ha egy idealizált képet szeretünk, bizony hamar össze fogunk törni, amikor kiderül, hogy az idolunk is csak hétköznapi ember, hétköznapi bűnökkel. Ha azt gondoljuk, hogy a koreai srácok angyalok, mert a kedvenc fiúegyüttesünk tök cuki a tévéműsorokban meg a színpadon, hamar csalódni fogunk. Higgyük el, lehet, hogy ugyanúgy iszik, cigizik, káromkodik, mint az az osztálytársunk, akit megvetünk ugyanezért. Persze az is lehet, hogy nem iszik, nem dohányzik és tényleg szerény. Szeressük a zenéjüket, a filmjeiket, a tehetségüket, örüljünk a sikereiknek - de ne idealizáljuk a személyiségüket. Nem ismerjük az életüket. A valódit.
A fentiek persze nem jelentik azt, hogy csak mert Yoochun valóban megfordult hoszteszbárban, akkor automatikusan erőszakolónak kell nyilvánítani. Egyelőre nem tudjuk az igazságot, várjuk meg a nyomozás végét.
Peace.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.