Évek óta nézem a koreai sorozatokat, hallgatom a K-popot, olvasom Korea történelmét, tanulok koreaiul, de csak idén adatott meg, hogy el is látogassak az országba, és a saját szememmel fedezzem fel magamnak. Akik követtek Facebookon és Instagramon, láthattak már képeket és videókat az utamról, most pedig le is írom a gondolataimat és véleményemet. Nem ilyen ide mentem, ezt csináltam naplót akarok írni, hanem inkább azt szeretném megosztani, milyen élményekkel gazdagodtam, és hogy vajon Korea olyan-e mint a filmekben.
Az ember mindig nagy várakozással utazik nyaralni, különösen külföldre, olyan helyekre, amelyeket csak képeken és videókon látott. Aztán a hely vagy felülmúlja a várakozásokat, vagy csalódást okoz. Bármennyire szeretem is a koreai kultúrát, én úgy mentem Koreába, hogy tisztában voltam vele, hogy okozhat csalódást is, és nem rózsaszín ködben lebegő mennyországot vártam tőle. Hogy mi lett aztán? Hát, olvassatok tovább!
Ha Koreába látogattok, érdemes venni egy portable wifi-t, azaz hordozható wifit (pocket wifi, wifi egg neveken lehet rákeresni). Viszonylag jó áron lehet vele netezni bárhol, ott is, ahol nincs nyilvános wifi (meg ugye mondjuk online tranzakciókat, emailezést nem szabad nyilvános wifin csinálni). Nagyon nagy segítség volt, és folyamatosan tudtunk kommunikálni az itthoniakkal általa. No meg élő bejelentkezéseket csinálni is csak így tudtunk ;)
Egyébként aki azt gondolja, hogy Koreába utazni nagyon drága, annak elárulom, hogy persze nem olcsó, de nem is elérhetetlen. Mi a barátnőmmel úgy mentünk, hogy részleteben vettük meg a dolgokat, először a repjegyet (ez szezontól függően kb. 160 000, 180 000 forint), ez a legnagyobb tétel, és erre persze gyűjtögetni kellett, havonta félretenni rá. Airbnbvel szálltunk meg, ami nagyságrendekkel olcsóbb, mint akár a legolcsóbb hosztelben megszállni. Ráadásul autentikusabb is, a szöuli szállásunk például egy turistanegyedektől távol eső részen volt, sehol egy külföldi. Havonta egy-egy szállást fizettünk ki, így teljesen vállalhatóak voltak a költségek.
Utunk során először Szöulban töltöttünk 5 napot, majd Csedzsu szigetén hármat és Puszanban kettőt.
KÖZLEKEDÉS
A tömegközlekedési rendszer ámulatba ejtő. A metróban nagyon könnyű közlekedni, minden ki van táblázva, angolul is, de ha ez nem lenne elég, van metróalkalmazás mobiltelefonra, ami útvonaltervezős, de azt is megmondja, mikor jön a következő kocsi, hol érdemes rá felszállni a leggyorsabb átszálláshoz. Mindenütt, tiszta toalettek, tiszta metró. Olyan metrówc-ket láttunk, hogy tátva maradt a szánk. Minden metrómegállóban van mosdó, több is. Szinte minden állomáson van lift a mozgáskorlátozottaknak.
A navigációhoz Naver térképet használtunk, amin a buszok is be vannak jelölve, menetrenddel együtt. A buszok is nagyon tiszták, kívülről is rendszeresen mossák őket. A vezetési stílus amolyan mediterrán, a hegyi úton sem lépnek sokat a fékre. Nem mondom, hogy nem kaptam szívbajt hegyre felfelé. :)
Megtapasztaltuk a belföldi repülőjáratokat is, melyek simán elérhetőek, és rendkívül olcsóak. Kb. 5000 forintos áron vettünk repjegyet Csedzsura és Puszanba is. Csedzsura 1 óra volt az út, Csedzsuról Puszanba alig 45 perc. Szinte mindenütt beszélnek angolul az eladók és az ügyfélszolgálatosok, legalább annyit, amennyi az alapvető kommunikációhoz, információadáshoz szükséges, de szerencsére a legtöbb helyen alap koreai tudásunkkal is elboldogultunk.
Puszanból KTX expresszel utaztunk vissza Szöulba, erre online is meg lehet venni a jegyet, kinyomtatni és kész. A puszani pályaudvar egy kisebb reptér méretével vetekszik, döbbenetesek voltak a nagyságrendek egyébként is. A metróvonalakon simán van 50-60 állomás, és nagyok a távolságok, egy-egy "közeli" látványosság is lehet akár 1 óra metrózásra. Ráadásul Korea 70%-a hegyvidék, így sokat (nagyon sokat) kell "hegyet mászni", városon belül is.
A gyalogos közlekedés más, mint itthon. A legtöbb utcán egyszerűen nincs járda, az utca közepén kórincálnak az emberek, bicikliznek a gyerekek. Csak a nagy sugárutaknál láttunk járdát. Nagyon ott kell lenni fejben, a zebrán is, Koreában rengeteg a gázolásos baleset, mert vezetnek, mint az őrült.
A látnivalók
Nem sorolom fel pontosan mikor és hol jártunk, miket néztünk meg, mert akit érdekel Korea, úgyis utánanézett már minden látványosságnak, de pár képet azért kiteszek ide, ízelítőnek. Én imádom a történelmet és az építészetet, így nekem a hagyományos koreai épületek tetszettek a legjobban. A csodálatos színviláguk teljesen elvarázsol. Ez az úgynevezett tancshong (단청), az öt szín művészete. A kék keletet, a fehér a nyugatot, a vörös a déli irányt, a fekete északot, a sárga pedig a középpontot szimbolizálja. A modern épületek, felhőkarcolók is lenyűgözőek, az pedig, ahogy a hagyományos hanok házak és épületek belesimulnak a felhőkarcolók tömegébe, tökéletes illusztrációja Korea vegyes jelenének, a múlt és a jövő keveredésének, a kelet és a nyugat harmóniájának. A tájak gyönyörűek, a parkok rendezettek (csak ne szólna bennük idegesítő zene... Valamiért azt gondolják, hogy nyugtató zongorajátékot kell nyomatni bennük). Megmásztuk a Namszan-tornyot, Csedzsu szigetén a Szongszan Ilcshulbong-csúcsot, ami egy vulkáni kráter, és Puszanban felmásztunk a Kamcshon kulturális faluba is. Minden nap megvolt a kardióedzésünk :D Csodálatos időnk volt, 25-27 fok, napsütés, az ég gyönyörűséges volt, beleszerelmesedtem a felhőkbe itt (fotóztam is őket eleget).
Gasztronómia
Nem kertelek, igyekeztünk nem túl sok pénzt költeni Koreában, mert hát azért nem milliomosként mentünk ki. Így a lehető legolcsóbban étkeztünk, de így is akadtak finom dolgok. A helyzetet nehezítette, hogy barátnőm nem bírja a csípős ételeket (na Koreában ezt különösen nehéz kivédeni :D), én pedig gluténérzékeny vagyok, amit Koreában nem nagyon vesznek figyelembe, mert ott ez ritka állapot. És meglepően sok búzaalapú terméket forgalmaznak, a kis közértek egyszerűen tele vannak búzalisztes cuccokkal, reggelente fél órákat kellett válogatnom, elolvasni az apró hangulbetűs címkéket, szegény eladó biztos azt hitte, nnna megjöttek a válogatós turistákok :P De hát muszáj volt válogatni, mert nem akartam a nyaralást a vécén tölteni :) Ettünk remek kajákat így is, a legjobb helyek az idős nénik által vitt kis étkezdék, szuperek az ízek, és olcsóbb itt enni, mint a közértből vásárolni. Egy-egy vacsora kijött 5000-8000 vonból, ami 1500-2000 forint körüli összeg. Minden rendeléshez automatikusan jár víz és kísérő ételek (pancshan), így igen laktató fogásokat kapunk.
K-pop
Természetesen K-pop-rajongókként el kellett mennünk a kötelező helyekre :D Meglátogattuk a nagy entertainment agencyk épületeit a K-star Road utcát, ahol medve formában kelnek életre a különféle együttesek, a K Style Hub központba is elmentünk, itt mindenféle jópofa dolgot lehet csinálni, például a kedvenceinkkel digitálisan fotózkodni, ismerkedni a koreai ételekkel, festegetni... Csedzsu szigetén G-Dragon kávézójába is elmentünk :)
Az emberek
Az egyik dolog, ami nagyon érdekelt, hogy vajon milyenek az emberek. Olyanok-e mint a tévében? Röviden: OLYANOK BIZONY :D Minden, amit a tévésorozatokban látunk, a vérmes adzsummák (nénik), a csuklószorongatásos vonszolás, a vinnyogva oppázó lányok - ezeknek mind szem- és fültanúi voltunk.
Azt mondhatom, hogy 80%-ban pozitív élményeink voltak a koreai emberekkel. Többségük kedves volt és segítőkész. Emlékezetes marad például a Woori bank jóképű biztonsági őre, aki mosolyogva és kedvesen segített nekünk pénzt váltani; az idős néni, aki első napunkon leszólított minket az utcán és tört angolsággal érdeklődött, hogy honnan jöttünk, mit csinálunk, és elmesélte a fél életét :) Összebarátkoztunk kisgyerekekkel, és flörtölt velem a puszani pályaudvar gyógyszertárosa, amikor koreaiul kértem tőle a gyomorgyógyszert. Ha picit is tanácstalannak látszottunk a Naver térképét böngészve, azonnal odaugrott valaki megkérdezni, segíthet-e. Persze voltak bunkók, tolakodók, akik elénk álltak a sorban és mogorva, duli-fuli útlevélellenőrök meg eladók is akadtak.
Többségében azonban impresszíven kedvesek voltak velünk. Az ügyfélszolgálat egyszerűen lenyűgöző, a legtöbb helyen udvariasan és kedvesen szolgálnak ki, akkor is ha csak útbaigazítást kérsz, felállnak, meghajolnak és megköszönik, hogy hozzájuk fordultál. Az airbnb hosztjaink is csodásak voltak. És meg kell említsem, hogy rengeteg, rengeteg jóképű férfi szaladgál az utcákon! Nem győztünk pislogni!
A szöuli airbnb lakásunk tetején
Amit nehéz megszokni európaiként, az az, hogy itt mások a sztenderdek, más a viselkedési kultúra. A metrón átadják a helyet az idősebbnek, de ha mondjuk ketten szeretnétek leülni, nem fog arrébb húzódni az, aki pont a közepében ül a helynek. Ha a tömegben neked mennek (márpedig neked mennek), nem kérnek bocsánatot. Az orrszívogatás, szipogás idegesítő tud lenni, nem fújnak orrot. Főleg nem étteremben. Nekünk ez az undorító, nekik meg az orrfújás az. Köpködnek is, férfiak, nők, idősek, fiatalok, mindenki. Az utcán mész és melletted jó nagyot köpnek. Ezeket megszokni jóval több idő, mint bármi mást.
Konklúzió
Rendkívül pozitív utunk volt, sok-sok élménnyel lettünk gazdagabbak, csodás helyeket láttunk, remek kajákat ettünk. Korea nem okozott csalódást, sőt. Az a helyzet, hogy teljesen otthonosan éreztük magunkat, nem éreztük úgy, hogy idegen helyen járunk. Visszamennék, bármikor, csak ne kéne ennyit repülni hozzá :)
És hogy megválaszoljam a bevezetőben feltett kérdést: igen, Korea teljesen olyan, mint a sorozatokban!
A fotók CC-BY-SA-4.0 licenc alatt használhatóak fel. Kérem a licenc feltételeinek betartását! Köszönöm.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.