Egyik korábbi cikkem alá írta valaki kommentben, hogy nem igaz, hogy a K-pop-sztárok alig keresnek valamit, hisz nézzük csak meg őket, vadiúj, drága cuccokban libegnek, és ilyen meg olyan helyen laknak. De vajon ez tényleg így van?  És mindenki jól keres, jól él? Mennyi egy K-pop-sztár fizetése és hogy oszlik el a kereset az együttesek tagjai között?

Söpörjük le a félreértéseket: azért mert Xiah Junsu szállodát épít a magánvagyonából, vagy mert G-Dragon méregdrága designer cuccokban feszít, még nem minden idol keres ugyanilyen jól. Az igazán gazdag idolokkal nem lehetne Dunát rekeszteni, hisz nézzük csak meg mennyien vannak összesen (300-400 aktív banda), és ezek közül hányan valóban milliomosok? Ne a maroknyi elithez hasonlítsuk a teljes iparágat, ez olyan, mintha azt mondanánk, hogy de hát Magyarországon is mennyi milliárdos él! Igen, de mennyien élnek létminimum alatt? Na ugye.

Fizess, öcsi!

Kezdjük a szerződésekkel. Egy K-pop-idol kiképzése, felkészítése, ruháztatása, menedzselése, laktatása nem kis összeg. Pláne, ha bandáról van szó. Egy-egy ügynökség akár dollármiliókat is invesztálhat egy együttesbe. A koreai rendszer szerint ezt a költséget az előadón verik le. Minden más iparágban, ha befektetsz és elbukod, hát megszívtad, rossz befektetési döntést hoztál. A K-popban ha bebukik egy előadó, azt a sikeres idolokon verik le, nem a cégen, vagyis a már befutott bandák profitjából finanszírozzák a kezdőket és veszik vissza az elbukottakra költött összeget. Úgy tekintenek az idolokra, mint a bankok a személyi kölcsönt felfevőkre: vissza kell törlesztened az idollá válásod költségeit.

Ezért amikor egy előadó/banda beindul, még nem fog rögtön fizut vagy részesedést kapni. A gázsit, a reklámfilmek, tévés fellépések, stb. bevételeit a cég benyakalja törlesztés gyanánt, mindaddig, amíg ki nem jön az előadó nullszaldósra, azaz be nem hozta az "árát". Majd csak utána beszélünk bármiféle profitelosztásról vagy fix gázsiról. Cég beindítása esetén is szokták mondani, hogy 1-2 év, amíg nullszaldósra fel tudod hozni a vállalkozást. Valószínű, hogy az idolok sem két hét munkával kaparják össze a visszafizetendőt. A Boyfriend együttes például 2011 májusában debütált, és  egy 2013 februárjában leadott showműsorban úgy nyilatkoztak, hogy eddig még nem tudták nullszaldósra kihozni az együttest, pedig kiadtak már két stúdióalbumot, egy EP-t és hét kislemezt, nem beszélve a rakás tévéműsorról, amit csináltak. A Block B nemrég veszítette el a pert a kiadója ellen, mert a bíróságnak nem tudták bebizonyítani, hogy a cég szándékosan tartotta vissza a fizetésüket. Mások szerencsésebbek, az MBLAQ tagjai például már nyolc hónappal a debütálásuk után élvezhették az első fizetésüket.

[caption id="" align="alignnone" width="640"] Poszter kredit: Stardom Entertainment[/caption]

Szerződni márpedig kell

És akkor persze nem beszéltünk arról, hogy milyenek ezek a szerződések. Vannak köztük méltányosak és vannak köztük a hirhedten rabszolgamunkásak. Általánosságban 10+ évre lekötik az előadót (hisz az első néhány évben csak azért gürizik az idol, hogy visszafizesse a debütáltatása költségeit, majd csak onnantól fog profitra "termelni"), ezek miatt a hosszú szerződések miatt a méltányos kereskedelemért felelős bizottság meg is rótt 10 nagy céget, köztük az Mnet-et, a Yedangot, az SM Entertainmentet és a JYP Entertainmentet (a YG nem volt a feketelistán, úgy tűnik ők korrektek).

[caption id="" align="alignnone" width="500"] A befenyített kiadók listája[/caption]

Miből áll egy szerződés? Természetesen a profit elosztásán kívül mindenféle kötelezettségekből. Voltak olyan szerződések, amik kötelezték az idolt, hogy számoljon be a magánéletéről, kikkel barátkozik, kikkel ismerkedik, mit csinál és hol van épp, és bármikor lecsekkolhatták a hollétét. Gyakornokoknál nem ritka, hogy megtiltják a családlátogatást, a mobiltelefonálást, vagy hogy felügyelet nélkül utcára menjenek (nehogy kiszivárogjon a cég terve, koncepciója pl.). Olyan szerződés is volt a megvizsgált több száz között, amelyik megkövetelte, hogy az idol külföldre utazás előtt engedélyt kérjen a kiadótól, hogy egyáltalán elhagyhassa Koreát. És persze számos vállalat megtiltja a randizást és egyéb módon beleszól a "neveltjei" magánéletébe - amihez elvileg  nem lenne joguk. Az Mnet szerződéseiben pedig benne volt, hogy ha egy idol lejárat előtt felmondja a szerződését, amellett, hogy beperelik, sosem szerződhet más kiadóhoz. Máshol azt is kikötötték, hogy a kiadó bármikor kérheti az előadótól, hogy ingyen lépjen fel bizonyos rendezvényeken.

[youtube https://www.youtube.com/watch?v=rqwF-G510X4]

Osztani vagy nem osztani?

Az idolok fizetése, pontos juttatásai nem ismertek. Csak találgatni lehet, illetve elcsippentett információkból következtetni. Például a TVXQ-per idején a bíróság oldaláról letölthető volt az együttes szerződése, abban például az állt, hogy a srácok a hazai promóciókból 1% részesedést kaptak, a külföldiből 70%-ot, ezt természetesen ötük között elosztva, ebből azonban lejött az utazás, a ruházkodás, a sminkes, a fodrász, a menedzser, a táncosok és egyéb kisegítő emberek fizetése, a lakásfenntartás és a szálloda költségei, valamint az étkezés is. Azaz a végére nem sokat vihettek haza. A drága autók sem a sajátjaik voltak, nem a fizujukból vették őket, hanem használatra kapták a szponzoroktól.

A profitelosztás cégenként másmilyen. Egyes kiadók úgy működnek, hogy gyakorlatilag az egyéni promóciók egy részét is elosztják a bandatagok között, mondván, hogy az éppen promótáló tag azért tud promótálni, mert híressé vált az együttes segítsége által, tehát a többieket is megilleti a pénz. Más cégeknél arányos a kereset annak megfelelően, hogy ki mennyit szerepel önállóan (reklámfilmek, varietéműsorok, sorozatok). És ne feledjük el, hogy a soktagú együtteseknél többfelé kell osztani a profitot.

A KBS az alábbi példát hozta:

Ha Nichkhun a 2PM-ból Koreában  forgat reklámfilmet, annak profitja egyenlő arányban oszlik el az együttes minden tagja között (miután persze levonták az egyéb céges költségeket és részesedést). Ha Thaiföldön forgat (a saját hazájában), akkor megkapja a teljes profitot (a levonások után). Ha tévéshowban szerepel, annak profitja ismét eloszlik, ha sorozatban kap szerepet, az viszont a magán bevétele lesz.

Egyszóval, ne tessék azt gondolni, hogy csak mert egyes sztárok milliomosok, akkor minden K-pop-idol az. Más kérdés, hogy ezeket a szerződéseket aláírták ezek a fiatalok (illetve a szüleik), feltehetően tudták mit írtak alá. Persze az ember ilyenkor úgy ír alá, hogy reménykedik a sikerben, és mert nem tudja, mit vállal. Olyan ez, mint a hitelfelvétel: azt gondolod, hogy bírni fogod a törlesztést, és van, aki bírja is, mások meghúzzák a gatyamadzagot és úgy sikerül nekik, megint mások pedig belebuknak. A K-pop-szerződéseket is ilyeneknek látom. Aláírod, mert énekes akarsz lenni, és reménykedsz, hogy útközben jól alakulnak a dolog. Van, akinek sikerül, és van, akinek nem.

[youtube https://www.youtube.com/watch?v=IvRPZavvW0c]

A TVXQ lakása 2005-ben. Ekkor már sztárok voltak, csaknem 500 000 eladott lemezzel és 400 000 eladott kislemezzel.

Források: Beyond Hallyu, BBC, Coolsmurf, Al Jazeera, Mayberrylyn, Business Insider, Hellokpop/KBS