Tegnap Dél-Korea új elnököt választott, a győztes pedig egy hölgy, a hatvan éves, hajadon Pak Kunhje, akinek élete minimum koreai sorozatba illő, és itt is igaz, hogy az élet néha elképesztőbb forgatókönyveket ír, mint bármelyik profi író.

Pak Kunhje 1952-ben született Pak Csonghi és Juk Jongszu első gyermekeként. Apja vezérőrnagyi rangban szolgált a hadseregben, és 1961-ben katonai puccsal döntötte meg a kormányt, majd vasököllel diktatórikus kormányzásra rendezkedett be. Kunhje és két testvére édesanyjukkal beköltöztek a Kék Házba.

Pak Kunhje (középen) szüleivel és fiatalabb testvéreivel

Pak életrajzi könyvében azzal mentegette apja kormányzási politikáját, hogy az ország érdekeit nézte és mindenre hajlandó volt, csak hogy a háború utóhatásaiból kirángathassa a gyengélkedő gazdaságú, megviselt államot. Nem sokkal a választások előtt tartott sajtókonferenciáján Kunhje elismerte, hogy apja módszerei miatt sokaknak kellett szenvedniük és csorbultak a koreaiak jogai. Pak Csonghi a mai napig is megosztó személyiség a koreai történelemben, egyrészt elismerik, hogy kemény kezű gazdaságpolitikája segített Koreának kilábalni a mélypontról, többek között például a mai óriás csebol-konglomerátumok, mint a Samsung is az ő gazdaságpolitikájának köszönhetik a (jó)létüket. Kétségtelen azonban, hogy nem lehetett a kormányzása alatt demokráciáról beszélni.

Miközben apja vasököllel irányított, Kunhje szokatlan szakmát választott magának: villamosmérnök lett. 1974-ben diplomázott, majd Franciaországba utazott tanulmányai folytatására, azonban hamarosan haza kellett térnie, édesanyját ugyanis meggyilkolta egy Észak-Koreával szimpatizáló, Japánban élő koreai férfi. Mun Szekvang az elnököt akarta megölni, azonban nem találta el, s végül az egyik golyó a feleségével végzett. Kunhje 22 évesen, átvéve édesanyja szerepkörét, kvázi "first lady" lett. Folytatta édesanyja alapítványi tevékenységeit és ápolta a diplomáciai kapcsolatokat, ahogy illik.

1979-ben aztán újabb tragédia érte, édesapját saját biztonsági főnöke, Kim Dzsegju, a Titkosszolgálat igazgatója egy vacsora során egyszerűen fejbelőtte. Máig sem tisztázott, hogy Kim milyen indíttatásból végzett az elnökkel, akivel eleinte igen jó baráti viszonyban volt. Beszámolók szerint Kim rivalizált Pak testőrkapitányával, Csha Dzsicshollal, aki az este folyamán többször is provokálta Kimet, leminősítve a Titkosszolgálat munkáját, és Kim hirtelen felindulásból lőtt, Cshára is, Pakra is. Más vélemények szerint Kim egy jó ideje már az ellenzékkel szövetkezett és a "demokrácia nevében", előre megfontoltan végzett az elnökkel, amiért kötél általi halálra ítélték.

Apja halála után 18 évig Kunhje visszavonultan élt, csendben igazgatta a szülei által létrehozott alapítványokat, filozófiai és politikai könyveket olvasott és járta az országot, hogy szélesítse a látókörét. 1997-ben Pak elhatározta, hogy politikai pályára lép. A Nagy Nemzetpárt színeiben szülővárosát képviselte a parlamenti választásokon és honanya lett, ötször választották újra. 1998-ban már a párt alelnöki posztja is az övé volt, 2002-ben pedig Kim Dzsongil meghívására három napot töltött Észak-Koreában. 2004-től pártelnökként az önkormányzati és időközi választásokon rendre győzelemre vezette pártját, amivel elnyerte "a választások királynője" becenevet. 2006-ban egy kampánymegjelenése alatt késsel támadtak rá, az arcán sebesítették meg, 11 centiméteres sebe több órányi műtétet kívánt.

Bár a 2007-es elnökválasztáson alulmaradt I Mjongbakkal szemben, nem adta fel a küzdelmet. 2012-ben válságba került pártja ismét hozzá fordult segítségért. Az asszony újra átvette a vezetést, átnevezte a pártot  Szenuri (Új határ) névre és végül december 19-én megnyerte a választásokat, 152 mandátumot szerezve pártjának a parlamentben.

Pak Kunhje sosem ment férjhez.